2009. március 22., vasárnap

Fenékig tejfel

Gyakran elfog az érzés, hogy illúziókat keltek sokakban ezzel a családi bloggal. Volt, aki azt írta, olyanok vagyunk, mint egy ideális család, volt, aki ilyennek képzelné el majd az életét, ha gyermeke lesz.Én anno úgy képzeltem, mint a "Hetedik mennyország" című filmben, jó sok gyerkőc, csupa mosoly.
Ez a blog olyan is, nem?

És persze nagyon sokszor valóban álomszerű.
Sokszor meg kicsit sem az.
Küzdünk mi is ugyanazokkal a problémákkal, mint minden más kisgyerekes család, lehetne panaszkodni. De a rosszon rágódok úgyis eleget, ide inkább csak a szépet akarom írni.

Ha mesélnék arról, mennyit aludtam az utóbbi 6 évben, mennyi időm jut átlagosan magamra, mikor töltöttem utoljára fél napot gyerek nélkül (évben mérve), valószínűleg lenullázódna azok száma, akik helyet cserélnének velem.

Nem tökéletes minden, közel sem. Álmaimban tudnék javítani az életünkön. De kihozni ennyit sikerül belőle.
Egy biztos: kevés olyan dolog van, amit megbántam.

Ezt csak azért írtam, hogy reálisabban lássatok minket. Sokszor lenne ingerenciám panaszkodni, de nem fogok, mert ki szereti a nyafogást hallgatni?

2 megjegyzés:

ilgya írta...

azért ez megnyugtató....(de még így is sokan felnézünk rád!!!!)

de amúgy tényleg én is általában arra használom a blogot,hogy a jó dolgokról írok,pedig biztos a rossz oldalát is le lehetne dokumentálni,de azt jobb mielőbb elfelejteni én is úgy vagyok vele...

anyamanya írta...

Pedig nem kellene! :)
Szerencsére az idő tényleg megszépít, egy-két nagyon-nagyon rossz dolog persze marad, de a nagy része kifakul. A jóról írni pedig számomra terápia is, kétszer átélni csak azt érdemes.
Egyébként ismeritek a veszekedős Anna-Peti_Gergőt? Az utolsó részben anya kiakad, na, ezt a részt mindannyian nagyon imádjuk a gyerkőkkel, átéltük párszor. (Én csak úgy nevezem ezt a részt, hogy "anya megőrül".