Nem fotóztam túl sokat januárban, valahogy szaladtak velünk a napok, meg aztán a szürke borús idő a fényképezésnek sem kedvez. Így aztán most különösebb tematikus rendezgetés nélkül mutatom meg a "termést".
Itt még az adventi ünnepsorozat hangulatában éltünk, Mikulás asszonyság egész kis táncelőadást rögtönzött, a piros ruha megihlette Őt a "továbbfejlesztésre".
Ha van baba, akinek ritkán van alkalma unatkozni, az Máté. Fürdik a szeretetben.
Fanni rengeteget játszik vele, engem is rendszeresen elüldöz mellőle, hogy Máté csakis az Övé lehessen -aztán pedig szóról szóra ugyanazokkal a szólamokkal traktálja, amit tőlem ellesett, még a hangsúly is tökéletes. Vicces hallgatni.
És hát tény, a közönség is vevő a műsorra.... Teljes az összhang.
Aprómanó tökélyre fejlesztette az ujjszopizást. Azonnal meg is indítottuk a cumi-projektet, gondolván, hogy azt könnyebb lesz majd elszerezni tőle, mint az ujját, ha már annyira kell az a szopi. Hát, indíthatnánk a pasit a "ki tudja messzebbre köpni a cumiját" versenyen. Pedig Fanni rengeteg energiát fektetett a cumiztatásába, és becsülettel meg is dícsérte mindig, ha öklendezés helyett hajlandó volt egyet-kettőt szívni rajta. Mostanra úgy tűnik, mégsem olyan vészes a helyzet, amióta ügyesedik, a keze helyett már a játékait gyömöszöli a szájába -az meg már igazán megengedett tevékenység.
Jó ideje bánt, hogy Pociról nem nagyon tudok képet mutatni. Ő ugyanis alighogy meglátja a fényképezőgépet, máris az innenső oldalán szeretne lenni. Ha pedig nem veszi észre, akkor is olyan sebességgel mozog, mint egy üstökös: csak a suhanás látszik a képen. Íme, most végre itt van néhány elfogadható kép. Ez ŐŐŐŐŐ!
És egy újabb szenvedély: lassacskán elmondhatom, hogy ritkán maradok egyedül a konyhában. Legalább az egyik gyerek mindig csatlakozik a főzéshez. Ha pedig valami olyasmit csinálok, amibe nem tudom bevonni Őket, azon kifejezetten megbántódnak.
Itt még az adventi ünnepsorozat hangulatában éltünk, Mikulás asszonyság egész kis táncelőadást rögtönzött, a piros ruha megihlette Őt a "továbbfejlesztésre".
Ha van baba, akinek ritkán van alkalma unatkozni, az Máté. Fürdik a szeretetben.
Fanni rengeteget játszik vele, engem is rendszeresen elüldöz mellőle, hogy Máté csakis az Övé lehessen -aztán pedig szóról szóra ugyanazokkal a szólamokkal traktálja, amit tőlem ellesett, még a hangsúly is tökéletes. Vicces hallgatni.
És hát tény, a közönség is vevő a műsorra.... Teljes az összhang.
Aprómanó tökélyre fejlesztette az ujjszopizást. Azonnal meg is indítottuk a cumi-projektet, gondolván, hogy azt könnyebb lesz majd elszerezni tőle, mint az ujját, ha már annyira kell az a szopi. Hát, indíthatnánk a pasit a "ki tudja messzebbre köpni a cumiját" versenyen. Pedig Fanni rengeteg energiát fektetett a cumiztatásába, és becsülettel meg is dícsérte mindig, ha öklendezés helyett hajlandó volt egyet-kettőt szívni rajta. Mostanra úgy tűnik, mégsem olyan vészes a helyzet, amióta ügyesedik, a keze helyett már a játékait gyömöszöli a szájába -az meg már igazán megengedett tevékenység.
Jó ideje bánt, hogy Pociról nem nagyon tudok képet mutatni. Ő ugyanis alighogy meglátja a fényképezőgépet, máris az innenső oldalán szeretne lenni. Ha pedig nem veszi észre, akkor is olyan sebességgel mozog, mint egy üstökös: csak a suhanás látszik a képen. Íme, most végre itt van néhány elfogadható kép. Ez ŐŐŐŐŐ!
És egy újabb szenvedély: lassacskán elmondhatom, hogy ritkán maradok egyedül a konyhában. Legalább az egyik gyerek mindig csatlakozik a főzéshez. Ha pedig valami olyasmit csinálok, amibe nem tudom bevonni Őket, azon kifejezetten megbántódnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése