Ősz

A folyamatos égi zuhany közepette végre megadatott egy napnyi szünet, még a nap is kisütött. Muszáj volt egy kicsit fényképezni!

Farkinál

Egy lépés vissza az időben.
A Jósvafőt megelőző napokat Farkinál töltöttük Ózdon, sok élményt gyűjtöttünk és keveset fotóztam, az első három képet a telefonomról bányásztam le. Mégis muszáj valamit mutatnom erről, mert olyan nagyon jó volt.

Útban a lázbérci víztározóhoz, sziklamászók.

Ennél jobb móka a világon nincs!

Kukk!

Fifinek is jó világ volt, rengeteg finomság csurrant-cseppent neki. Ez a kutyagyerek tán még az én gyerkőceimnél is szelesebb, sosem lehetett tudni, bújik-e vagy a nadrágunkat ráncigálja -nála imádnivalóbb kis vakrcsot régen láttam.

Jósvafő

Nem tudom, van-e mindenkinek a szívében olyan hely a világon, ahová a legesleginkább tartozik, legjobban vágyik. Az én családomban szinte mindannyian egyezünk abban, hogy számunkra Jósvafő a leggyönyörűbb hely a világon.
Itt született az anyukám, itt töltöttünk sok szép nyári hetet gyerekként, az erdő, a természet mindig hatalmas kaland volt. Évek óta nem jártam itt, de most végre felpakoltam a három gyereket, és -nem kevés zökkenő, autó-lerobbanás, útszéli szerelőre várakozás- után apának hála, aki utánunk jött és az Opelt Suzukira cserélte alattunk, mégis eljutottunk ide.
A gyerekeket épp úgy lenyűgözte ez a gyönyörű táj, mint engem. Nem tudom elmondani, mennyire jó volt ott lenni.
A néhány óra alatt kevés kép készült, de nyáron rengeteget mutatok majd, mert az már biztos, hogy nyaralni itt fogunk! :)

A késő őszi erdő nem rejt már annyi élőlényt, mint a nyári, de kincset azért leltünk: színes leveleket szedtünk, puha mohát simogattunk. A fákról lehulló levelek hangja olyan volt, mint valami zene.

Rengeteg ilyen régi barlangbejárót lehet találni -a titkos ajtók nagyon megmozgatták a gyerekek fantáziáját.

A tengerszem.

A fiúk és a tengerszem.

A másik oldalról.


Legszívesebben minden túraútvonalnak nekiindultak volna.

Fanni és az erdő.

Minden kattintás után elkeseredve láttam, mennyire nem képes a borús idő miatt visszaadni a fényképezőgépem a csodálatos színeket. Ez a kép talán sejtet valamit...

Együtt

Egy kis gyerekromantika...
Fanni, Poci és Máté tényleg ilyen kis összenőtt csapat, mindenhová csak együtt szeretnek menni, mindent együtt csinálnak és nagyon tudnak hiányozni egymásnak. A "mindenhol jó, de legjobb otthon" elv nálunk nagyon működik, együtt a kis fészekben, úgy az igazi.
Meg azért senkit ne tévesszenek: legalább annyit veszekednek, mint amennyit egyetértésben tudnak lenni, ha nem többet, tökéletes ismerői egymás érzékeny pontjainak.

Nyihi

Nyihi, ez az egyik kedvencem Máté privát szókészletéből. Lovacskát jelent. Ezek a képek pedig egyik legkedvesebb helyünkön, a Dóra majorban készültek, ahol a hatalmas tér, a gyönyörű gesztenyefák, a sok kedves állat garancia rá, hogy mi jól érezzük magunkat.

Lehet itt kutyát simogatni...

...lovakat etetni...

...cicát bűvölni...

...a csikók a legédesebbek, és a velük egy karámban lévő anyalovak is nagyon szeretik az embergyerekeket...

...barátkoznak a srácok...

...a lótemető sírfái végre minden titkukat elárulják, hála az új tudománynak...

...na és hogy Máté öröme teljes legyen...

:)

A keresztelő

Múlt hétvégén kis másodunoköcsink, Dávid keresztelőjén jártunk.

Szülőkkel és keresztszülőkkel a templomban.

Keresztapával...

...és keresztanyával. Gyanítom, ahhoz már épp eleget élt a kis manó, hogy tudja: ez a két ember szinte sajátjaként imádja őt.

Amíg a prédikálció ment, ő is szépen elprédikált a pap bácsival, ezt a hideg vízzel való nyakonöntözgetést viszont már zokon vette.

Együtt az ünneplő gyülekezet. :)

És hogy elhiggyétek, én is ott voltam...

A kép becsapós. Ákost leginkább Fanni bűvölte el, Mátét viszont Ákos szirénázós autói. De a szimpátia vitathatatlan.

Lángra lobbant a tűzijáték a tortán.

Szuperbébiszittyók a bébivel.
(Zsuzsit hiába környékezem, hogy költözzön hozzánk... Pedig osztatlanul boldogok lennénk vele mindannyian.)

Itt pedig már pár faluval arrébb, Margitkáéknál, Csaba traktorjában.

Tudja vezetni, így született.

Máté végre érzi, hogy a helyén van. :)

Hé, mamáék csomagtartójában vámköteles árut találtunk!

Együtt a család.

Kimenő

Szoboszlón maminál és papinál nem fotóztam sokat, inkább élveztük, hogy együtt lehetünk, én ráadásként jól ki is pihentem magam.
Azért hogy bizonyítsam, tényleg ott jártunk, íme:

Dédi szülinapja, lelkes gyertyafújó-segédekkel.

Aktív délutáni tevékenység az ágy egyik oldalán...

...és a másikon.

Csipet-csapat.

És még egy.

Tessék alaposan megtekinteni a királylány fülét.

Csíííz!

Huncut.

A fiúk mesét néznek.