Iskola, iskola, a csapból is az folyik, belőlem is...

Azt tudtam, hogy fárasztó tantónéninek lenni, de hogy iskolás szülőnek lenni ennyire igénybevevő feladat... Imádom ezt az "akasztják a hóhért" szitut! Minden nap remegő gyomorral teszem ki Fannit a suli előtt, nehogy megfedjék, hogy jóanyja elfelejtett valamit.

(7 évnyi anyaság és 4 évnyi közoktatott gyerek tulajdonolása után olyan hipiszupi pedagógus leszek, ha egyszer visszatérek, hogy ihaj!!!)

De eddig igazán jó vagyok anyának is, 5 napot már abszolváltunk, és csak egyszer kellett apa és Fanni után repesztenem az otthagyott cserép virággal, hogy "legyen a heteseknek mit locsolgatni". Mi több, (tadááááám), SZMK szülő lettem. Bár gyanús, hogy míg én lelkesen jelentkeztem, az iskolás nagytesókkal rendelkező szülők csendben hallgattak. :)

Fanni is lelkes, imádja Ági nénit, rögtön 2. nap bevetette teljes némettudását, és közölte vele, hogy "Du bist schön!". Azóta már német dalocskákat áriázgat és röpke 5 nap alatt komoly mennyiségű német kifejezés ragadt rá.

Szerencsére az is kiderült, hogy több gyerek is tud olvasni ilyen-olyan szinten, Ági néni pedig elszánt, hogy akár több szinten differenciálja a csapatot, úgyhogy a nagy kő legördült a szívemről, a gyerek nem fog unatkozni, azt ígérik! 

Már az első napokban tanult valami nagyon fontosat: drága lendületes lányom, aki gyűlöli az aprólékos munkát, legfőképp a színezést, minden nap színezőt hoz házinak. Az első krikszes-krakszos menet után nekiültünk és megtanultuk a színezés minden apró fortélyát. Szenvedve és vért izzadva, de minden házijára beszerzi a kis szupergyereket ábrázoló "schöne arbeit" pecsétet és rohamléptekkel halad az első ellenőrzőbe beírandó csillag felé (-10 pecsét ellenében). Valaki nekem is nyomogathatná a pecséteket, amiért túlélem vele ezeket a színezős meneteket, mert ha megpróbálok lelépni, azonnal kereket old ő is.

Pocinak is "becsengettek", most már a tapasztalt nagy ovisok közé számláltatik a csoportban, minden nap hatalmas rendőrös-bűnözőset játszanak a pasibandával, imádom a beszámolóit.

Máté pedig úgy döntött, vége a nyári betegségmentes hawaii-nak, becumpálta az első kiadós takonykórt, le is fertőzve mindenkit -rajtam kívül, de én mindig utolsó szoktam lenni-, 2 nap alatt legalább 400 pzs-t elpusztítottak és felavattuk az őszt.

Ennyi volt a móka mára, holnap negyed7kor csörög a mobilom, kezdek belejönni az időben lefekvésbe. Jó éjt!

Iskolás lett a főnökasszony :)

Eljött a várva várt.... Fanni a nyarat is átugrotta volna már, csak iskolázhasson végre.

Negyed hétkor már kinn csipogott a nappaliban, ilyen sima reggeli készülődésünk nem volt még soha az életben. :)

Terveim szerint fél8-kor kellett elindulnunk és lőn csoda: pontosan fél nyolckor kiröppentünk a bejárati ajtón. 3gyerekeséknél az időpontok betartása közelíti a lehetetlent.

Fanni nem izgulós fajta. Megveregethetném a vállam, hogy micsoda énképet sikerült kialakítanom benne, de gyanítom, egyszerűen csak ilyennek született. Minden újdonság elé boldog várakozással repeszt...

..na meg egy kicsit csámpásan, de ez is genetika. :)

A tömegben vajon megtaláljátok bambulínit?

Ezután jött a műsor, az egyik -német- dal teljesen lenyűgözte, azóta is azt próbálja reprodukálni. (Sajnos Mátét meg az iskola szomszédságában parkoló traktor nyűgözte le, próbált is megszökni az ünnepségről, hogy egy kicsit csodálhassa.)

Íme az osztály. Fanni padtársa Kinga. (Igeeeen!:) Aki nagyon aranyos, de hát ilyenek a Kingák...

Nekem még életemben nem volt ilyen hosszú délelőttöm.

Fanni? Hazatérve a szememre hányta, hogy mért nem maradhatott még, és miért csak kettőig fogom vinni napközibe, nem négyig, és mikor lesz már holnap reggel, hétvégéről pedig szó sem lehet, mert ő nem fogja kibírni 2 napig drága iskolája nélkül.

Szemkiszúrós

Csaknem 400 szülinapi kép várja, hogy kiválogassam a legjobbakat és megmutassam nektek. Ez minden évben, mióta az Aprónép létezik, a legnehezebb menet számomra, rengeteg a kép, és átnyálazom őket vagy 20X, mire dönteni tudok, hogy melyikek kerüljenek fel ide.

Jelen pillanatban nem tudom rávenni magam erre a műveletre, úgyhogy kiszúrom a szemeteket néhány aranyos hétköznapi fotóval, és mivel Era sérelmezte, hogy rég nem írtam és semmit nem lehet tudni rólunk, kaptok egy adag blablát is, bár mivel 23 óra elmúlt, meglehet, kicsit zagyva lesz. :)

Először egy kis Bajsziromantika.

Csak a félreértés elkerülése végett: Máté itt nevet.

És jöjjön még néhány kevésbé jól sikerült kép, ami azonban bizonyítja, hogy Máté zsenge kora ellenére tehetségesen csűri a petáng csínját-bínját.

Pocit is csak egyszer találta még el. (Aki nem ismerné a játékot, vasgolyóval dobálózós.) Poci túlélte. Máté azonban majd' belepusztult a büntetésből kapott 1napos petáng-megvonásba.

Amikor nagyobb időszakról kell írni, hirtelen nem tudja az ember, mi is ebből az említésreméltó.

Most épp totális iskola előtti lázban égünk már, hétfőn befizettem a kajáját és nagy megnyugvásomra elintéződött, hogy csak a délutáni tanulási idő előtt kelljen Fannit hazahozni majd a suliból, tehát féligmeddig napközis lesz, épp annyira, hogy a játékon még jelen legyen és barátkozhasson, de tanulni már velem fog otthon. Fanniról van szó, aki kinéz legalább 9 évesnek, a lelkében gyakran kifigyel egy kétéves is, akit babusgatni kell, meg egy tinédzser, akinek még nagyon nem kellene ott lennie, és zsörtölődik meg úgy visszabeszél, hogy ihaj, de most még könnyű helyre tenni. Fanni, aki tegnap egy ominózus példány láttán elmélázva közölte, hogy "a tetkós pasik annyira szépek szoktak lenni", úgyhogy utasítottam, hogy a jelöltjeit előbb mamával meóztassa le és hozzám már csak azokat hozza, akik fennmaradtak a rostán.

Talán látszik a képeken, a drágám alaposan kikerekedett, de a lelkében is olyan szép kerek, puffog-durrog persze, de egyébként végtelenül szép belülről is, nem csak kívülről, barátságos, minden gyerek odavan érte.

Poci egy kicsit küzd mostanában ezzel a középsőséggel, ha egy percre is nem sürög körülötte valaki, már elpityereg, hogy vele senki sem foglalkozik. Nem ápol olyan széles baráti kört, mint Fanni, de olyan helyes férfibarátságokat élt át a nyáron. Pociról nem könnyű írni, mert annyira imádom azt a nyugodt kis lényét, és egyébként is sokkal kisebb amplitúdókkal hullámzik, mint Fanni, nincs rajta sok boncolgatnivaló, egyszerűen jó vele lenni, és kész.

Máté nem volt beteg egész nyáron. Beszlopált viszont a patakmenti homokkupacokon játszva irgalmatlan mennyiségű mocskot, úgyhogy az immunrendszerét illően előkészítjük az ovira. Eleinte hihetetlen volt, de mostanra már egészen megszoktam, lassan a kezemből is kihal már a megszokás, hogy este, amikor betakargatom őket, az ő homlokát ellenőrizzem, nem lázasodik-e.

Annyira helyes mostanában, lenyugodott és megkomolyodott kicsit, komoly eszmefuttatásokat ad elő nekem, rendszeresen kommentálja a nap történéseit, véleményet mond, meg mindenféle gondolatcafakát, tele van velük a kis kobakja. Finomodik is a lénye, nem tudom, belülről jön, vagy egyszerűen csak ragad rá a kedvesség, ahogy Fanni és Poci viselkedik vele, lényeg a lényeg, ha sír valaki, rohan vígasztalni, ha ő csinál bajt, rögtön bocsánatot kér, és számtalanszor édesen eljátszik Pocival is, aki két éven keresztül csak a konkurrenciát jelentette számára. Sőt, ő is barátoknak tekinti már a hozzánk járó gyerekeket. Ha tömeg van -ami itt a lakóparkban könnyen megtörténik, secperc alatt beszállingózik egy kisebb ovis csoportnyi kiskorú a kertünkbe-, ő időnként kicsit félrevonul, de ugyanúgy várja, hogy jöjjön hozzánk valaki, mint a két nagy.

Én. Fáradt vagyok. A nap 24 órájában érzem. 33 évesen, 7 itthon töltött év és 3 gyerek után most totálisan elfáradtam. Nem a 365X7X24 fáraszt igazán, még csak nem is a monotónia. Hanem hogy 7 éve nem a saját tempómban élek, sokszor szinte elfelejtve, hogy egyáltalán én is létezem. Hogy nincs gyerekmentes nap, nincs egy kis kilépés. Hiányzik a munkám, a csend, az egyedüllét.

Októbertől Máté is ovizik majd, és én ebben az évben még itthon vagyok, hiszen hogy vállalhatnék osztályt tudván, fennáll az esélye annak, hogy Máté ugyanolyan beteges évet mutasson fel, mint tavaly. Lesz 3-4 szabad órám délelőttönként és rengeteg tervem is van már, mire használjam, de majd meglátjuk. Erről referálok majd 2-3 hónap múlva, jó? :)

Semmi duma, csak cukik és kész

Ilyen volt Máté áprilisban

Így szavalt és nótázott Máté pár hónappal ezelőtt. Brutálisan rohan az idő...



Sajnos nem fér ki rendesen, a YouTube-on megnézhető teljes méretben.


(Közben apa megheggesztette a kódot, hogy kiférjen.)

Gyerekleves

Úgy kezdődött a dolog, hogy áthívtuk játszani Milánt és Bojánt, na persze fürdőgatyóstul.

A nagyok annyira belemerültek a játékba a gyerekszobákban, hogy először csak Máté és én csobbantunk. Aztán csak elkezdtek szállingózni a többiek is, míg végül Máté úgy döntött, ő inkább csendesebb vidékre evez és becsüccsent egy könyvvel a nappaliba.

Odakinn csobogtak ezerrel, hamarosan bekukkantott Szimi és Domi is, álltak ott nagy sóvár szemekkel, mígnem engedélyt kaptak a pancsira.

Kicsit tömény lett a gyönyör 6 nm-en, de jelentem, mindannyian túlélték. :)

Szonja és Gergő szülinapja

Kicsi Mátém életében először eszmélt rá arra, hogy neki LESZ szülinapja, amit várni lehet, meg tervezgetni, álmodozni... Csakhogy a mi családunkban nyáron tömbösítve vannak a szülinapok, így mire eljön majd az ő nagy napja októberben, kismillió gyertyát elfújnak még előtte a többiek. :) Egyenlőre becsülettel állja a sarat.

Szonja és Gergő nyitották a bulisorozatot, olyan bájosak, nehéz volt a sok képből néhányat kiválasztanom.

Szonja már olyan nagyon várta az ajándékokat: itt végre bontogathat!!!

Gergő is ráérzett a tépés ízére.

Mi lehet abban a csomagban?

A másik fénypont: a torta.

Tesztkóstolás.

Erre mit írhatnék? Ellopjuk. Annyira édi!!!

Azért az ízlésén még csiszolni kell, mert legjobban a szőrös pasikra bukik. Persze ha kézben hurcolásszák, bárkivel lepaktál...

Tündérlány és ami még fontos az életben. :) Igen, őt is ellopnám szívesen!!!

Ennyire cuki tud lenni.