Április

Amíg ismét be nem lep mindent a hó, nem ússzátok meg, hogy időnként a "kert rovatomat" nézegessétek!

Férfi

Tegye fel gyorsan a kezét, aki szoptatott már tömény hagymaszagot árasztó kisbabát!
Ééééééééééén!
Fogmosás után Máténak még sikerült elcsennie egy marék sózott hagymát apa vacsorás tányérjáról. Gyorsan betömte, aztán irány az altató -tejcsivel öblítette le. Hogy is fogalmazzam meg: újszerű élmény volt. :)

Macipark

A veresegyházi medveotthonban 39 mackó és 22 farkas lakik, na meg egy rénszarvas és számtalan lovacska. Barlangokkal, búvóhelyekkel és egy tóval is ellátott, kellemes környezetben élnek ezek a szelíd, barátságos állatok.
Van még a parkban ugrálóvár, játszótér, étterem, egy régi kisvonat, amire fel lehet mászni, és nosztalgiajárművel is körbe lehet utazni a kifutót. És jó levegő meg madárdal. Egyszóval minden együtt van, ami egy kisgyereket boldoggá tehet -bár Mátét ezúttal is a parkolóban álló autók nyűgözték le leginkább. :)

Az odaúton elpunnyadt a picúr. Nézzétek csak a két kispasi kezét! :)

Ahogy megérkeztünk, épp csak odaköszöntek a maciknak, és megrohamozták a hatalmas gumicsúszdát.



Hosszú nyelű fakanálról mézzel lehet etetni a medvéket, akik azonban olyan jóllakottak, hogy szinte megtiszteltetés, ha hajlandók feltápászkodni és nyalintani egyet.

Poci először az én nadrágomra kente a mézet -nem könnyű egy ekkora fakanalat irányítani-, de apa segítségével végül betalált a medveszájba.


Tessék, egyél!

Próbáljuk ki a kisvonatot!

Ennyi elég is volt belőle.


A nosztalgiajárművön.

Bizonyíték, hogy én is ott voltam.

Ezen ültünk.

Macicsalád.

Tessék mazsolázni!

Miután úgy gondoltam, egész jól megúsztuk az ovis időszakot betegségileg -a nagyok legalábbis-, egy jó hónapja csak csúszunk lefelé a lejtőn. Remélem, a mostaninál csak jobb jöhet már: Máté gennyes mandulagyulladást kapott, diónyira duzzadtak a nyirokcsomói, a láza nem reagált a lázcsillapítókra, sem a betegség az antibiotikumra. Jelenleg napi 2 injekcióban kapja a komolyabb antibiot, de legalább végre már látszik a javulás. Aztán már remélem jön a nyár és csak annyi dolga lesz, hogy erősödjön, mert NEM AKAROK TÖBB BACIT!

Azért mutatok végre egy kupac képet, az elmúlt hetek terméseit, a legtöbbön jól titkoljuk, hogy nem voltunk a topon.

Íme egy adag Máté-pofi, az etetőszékben csücsült éppen:


Mostanában Máté néha megengedi Fanninak, hogy babázzon vele, és mindkét részről nagy a boldogság:


Apa le akarja vágatni a haját, de nem hagyom: nekem az ő haja az utolsó babahaj. Persze nem így hordja.

Anya, mit tettél velem?

Nem aludtam sokat (szinte semmit) az utóbbi pár napban. Mit tehetne, akinek két fiatal pasi van az ágyában?

Rúzs.
Igazából cékla.
És itt látszik: beteg.

Poci-foci.


A kezében odakinn is mindig ott az elmaradhatatlan autó.


Ő pedig szokás szerint pózol.


A szokásos kupac.


Cupp.


Ő pedig ubit eszik. Kell egy kis kosz a mandulának, hogy gyógyuljon.


Ezek pedig a "művészfotóim".

Még tavasz!

Muszáj folytatnom.
Mert -még ha ez kicsit rosszul is hangzik így leírva- fotóznivaló gyerkőcök minden nap vannak, de ez a két nap óta tartó tavaszi zsongás... Teljesen lenyűgöz. Naponta centiket nőnek a virágok! És ma pulcsi nélkül játszottunk hátul a teraszon, és túrtam a kertet, irtottam a gyomot, találtam egy csomó katicát, pókot, hernyót!!!

Botanikai tulipánok.


Fanni katicaházának lakója.

Munkás a sziklakertben.

Nagyon pici és sárga.

Százszorszép.