2009. április 7., kedd

Tessék mazsolázni!

Miután úgy gondoltam, egész jól megúsztuk az ovis időszakot betegségileg -a nagyok legalábbis-, egy jó hónapja csak csúszunk lefelé a lejtőn. Remélem, a mostaninál csak jobb jöhet már: Máté gennyes mandulagyulladást kapott, diónyira duzzadtak a nyirokcsomói, a láza nem reagált a lázcsillapítókra, sem a betegség az antibiotikumra. Jelenleg napi 2 injekcióban kapja a komolyabb antibiot, de legalább végre már látszik a javulás. Aztán már remélem jön a nyár és csak annyi dolga lesz, hogy erősödjön, mert NEM AKAROK TÖBB BACIT!

Azért mutatok végre egy kupac képet, az elmúlt hetek terméseit, a legtöbbön jól titkoljuk, hogy nem voltunk a topon.

Íme egy adag Máté-pofi, az etetőszékben csücsült éppen:


Mostanában Máté néha megengedi Fanninak, hogy babázzon vele, és mindkét részről nagy a boldogság:


Apa le akarja vágatni a haját, de nem hagyom: nekem az ő haja az utolsó babahaj. Persze nem így hordja.

Anya, mit tettél velem?

Nem aludtam sokat (szinte semmit) az utóbbi pár napban. Mit tehetne, akinek két fiatal pasi van az ágyában?

Rúzs.
Igazából cékla.
És itt látszik: beteg.

Poci-foci.


A kezében odakinn is mindig ott az elmaradhatatlan autó.


Ő pedig szokás szerint pózol.


A szokásos kupac.


Cupp.


Ő pedig ubit eszik. Kell egy kis kosz a mandulának, hogy gyógyuljon.


Ezek pedig a "művészfotóim".


3 megjegyzés:

HJuice írta...

Jobbulást és nagyobb alvásokat kívánok Nektek!
(Látom, a gitáros pulcsi Nálatok is játszik...! Ákos nagyon büszkén viseli, és mindig mutogatja rajta az emberkét, hogy az az ő apukája.)

mano írta...

Jobbulást!
Érdekes, most télen mi sem voltunk betegek, aztán február végén jött egy kis tüdőgyulladás a lányoknak, aztán azóta nincs megállás... most épp fincsi hányós-hasfájós kórság volt a fiamnál :(
De, itt a jó idő, a napocska majd elűzi a bacikat!!!

anyamanya írta...

Hjuice, Mano, köszönjük!

Nálunk csak a verdás póló a mindenek fölött körberajongott Pocinál, abban érzi magát a legszebbnek!

Sajnos egy jó nagy betegség le tudja gyengíteni őket úgy, hogy nincs megállás. Én legszívesebben nem is engedném a nagyokat oviba, hogy Mátét védjem, de nem tehetem.