Májusi képek

Próbálgatjuk az új fényképezőgépet...

Máté Fanni régi kalapjában.

Papa a szorgos munkáért kap egy kis jutalom-hintáztatást.

Poci kalapostul -ami 5percenként titkos helyre tüntet el.

Tesókák.

Szégyellős.

A gépbe mindig komolyan néz -egyébként ritkán ilyen.

Papi gatyójában.

"Én is!!!"

Imád hintázni.

Cumizgatás papival.

Nyakpurcogó.

Művelődés mamival.

És a törpe közben kinyúlt.

Apa pihenni akart (volna).

Cseresznyeszüretelő.

És így pózol Poci.

Palkonya

Hála Katinak és Ádámnak, akik nagy országjárók, túrázók és menőmanók, mi is kirobbanhattunk fél éves kényszermagányunkból egy palkonyai hosszú hétvégére. Csodás volt, álomszép táj, három aranyos család még annál is aranyosabb gyerkőcökkel, igazi kikapcsolódás, Fanninak és Pocinak tengernyi élmény. Keveset fényképeztem, épp csak egy kis ízelítőnyit, voltunk két kisebb -a mi teherbírásunknak nem is annyira kicsi túrán- a villányi borvidék szőlőshegyein, zsongtunk egy borfesztiválon (senki ne aggódjon, Tomyval ott volt egy rekesz sör is, nem kapott bormérgezést! :), Harkányban strandoltunk, grilleztünk, játszótereztünk, bociztunk, csirkéztünk...Poci lába nem kopott el a túrán, és aki nem hiszi, archiválva itt meg is tekintheti, mit bír apa dereka, egy hete ugyanis még az ágyból is negyed órába telt kikelni egy idegbecsípődés miatt.

Hát persze, hogy szereti apát!

Máté is élvezte a túrát, már persze amikor nem aludt, itt a képen már különösen, mert a dombtetőn a gyíklakta házikó teraszán megtöltötte a pocakját.

Fanni viszont nyafogás nélkül rótta az utat!

Íme a kisasszony megfelelő körítéssel! (Az Ő pocakja meg akácvirággal volt tele.)

Itt már elértük a parkolót.

A házunk teraszán.

Apa és Poci csenget.

Itt már a borfesztiválon, ahol egy méretes kék vattacukor után azért még sikerült lecsúsztatni némi pattogatott kukoricát is...

Apa pedig acapella-apukákat hallgat.

Fanni és Nonó, akik a 4évesek komoly barátságát kötötték meg ezen a hétvégén.

Megfelelő járgányt is találtunk!

Látkép a bociktól.
Játszótér a ház előtt...

...és a ház.

A szobánk.

És még egyszer utóljára a ház.

Jelentem...

...az én tündérmanócskám fél éves lett!

Másnapra kibújt két fogacskája is, és eszeget is már, pampedlit, almát, sütőtököt... Na és Poci jóvoltából az első adag papírt is elfogyasztotta ma. Abból az elkeseredett üvöltésből, amit akkor produkált, amikor a szájából a maradékot kiráncigáltam, azt a következtetést kell levonnom, hogy eddigi kóstolgatásai között messzemenően a papír ízlett Neki legjobban.

Kert márciusban

Most, hogy a kert már tele van szép tavaszi virágokkal, érdekes visszanézni ezeket a képeket, amikor még a legapróbb felfedezés is olyan hatalmasnak tűnt.

Nyuszinosztalgia

Hetekig készülődtünk a húsvétra, készült nyuszis és kispipis dísz, gipszfestmények mama jóvoltából, és persze csodaszép tojások, Nyuszi Lali és Nyuszi Eszterke meséjét pedig naponta legalább 25-ször kellett elmesélnem -és kell azóta is, mert ugye mi ünneptől ünnepig élünk.
Fanni húsvét napján gyönyörű királylánnyá varázsolta magát és úgy várta a locsolókat. Régen úgy menekültünk a locsolás előtt, most meg fogdoshatjuk össze a locsolókedvű ifjakat, annyira várja itt őket a királykisasszony.

Amint látható, Fannit minden mennyiségben meg kellett locsolni, annyira élvezte az eseményt:



És aztán büszkén osztotta a jutalmat:


Délután aztán megérkezett a nyuszi is, csoda, hogy nem fagyott le a feneke ebben a "csodálatos tavaszi időben". Íme az izgatott nyuszivárók érkezése:




Tojhatsz nyugodtan, nyuszika, a mi papánk nagyon erős, elbírja!

Papi, papi, papiii!

A mi papink nagy bohóc, egyszemélyes szórakoztatóipar! Tutira nincs olyan nap, amikor ne csuklana, annyit emlegetik a gyerkőcök!

Március

Pár szóban a márciusunk történéseiről:
Máté 5. hónapja betöltésének örömére megtanult hasra fordulni. Ha játékbecserkésző kedve kerekedik, új tudománya segítségével bejárja az egész szobát.
Rádöbbent továbbá arra, hogy a hüvelykujján kívül van még egy finomság, ami mindig kéznél van: a lába. Azóta jelentősen növekedett a naponta elhasznált zoknik száma.
Az utóbbi napokban túlestünk egy fülgyulladáson is, kacskaringós kis orrjáratait nem könnyű tisztán tartani, így jutott el a fülfájásig, de csinos kis fülmelegítő sapink és kiváló doktornénink segítségével gyorsan kilábalt a bajból. Ám sajnos sikerült levonnia a következtetést: anya kezében lenni egész nap jó dolog! Azóta gyakorolja a vörösödős bömbölést, ha le merem rakni.
Pociról kiderült, hogy olyan aranyosan tud viselkedni, mint egy kis angyal -egészen addig, míg Fanni óvodában van. Kicsit bővebben sütkérezhet a figyelemben, és nincs, aki állandóan piszkálja: egészen idegszálkisimítók tudnak így lenni a délelőttök. Mert egyébként a két nagy szinte egész nap hadiállapotban leledzik, néhány rövid periódus kivételével, amikor a legnagyobb egyetértésben rosszalkodnak együtt.
Fanni pedig nagy örömére ismét zöld utat kapott az oviba, a nagy járványok elmúltak, mostantól csak a kisebb náthavírusokat importáljuk onnan remélhetőleg. Egyébként pedig épp művészi vénáját bontakoztatja, rájött a színezés ízére is és fogyasztja a kifestőket, és gyönyörűen rajzol!
Ja, és a várva várt tavasz örömére közös erővel (Máté alvással járult hozzá) elültettünk egy nagy kupac virághagymát és magocskát. Fanni már szakavatottan pakolgatja a hagymákat a földbe a csúcsos végükkel fölfelé, Pocit az ilyen apró részletek még nem hozzák izgalomba, ő mennyiségre gyúr.

A már jól ismert "kupac".

Kukk!

Torna.

Luxusfotel.

Tökéletes egyetértésben. (Még legalább 2 percig.)

Eközben Ő is fontos dolgát végzi.

Játék!

Rosszcsont álcázva.

Irigykedjetek, fiúk, Mariann már a miénk! :)

Máté pancsizik.