TORTA!!!

Egészen mostanáig nem tartottam magam különösen ügyesnek, amiért sikerült az újév második napján megszületnem anno... izé, hány éve is? Lényeg a lényeg, mire már mindenki beleun az ünneplésbe, én még odabiggyesztettem egy szülinapot.
Most azonban minden megváltozott! Fanninak ugyanis nagyon bejön ez az időzítés, mert ő nemhogy nem unja meg, inkább ekkorra lendül bele csak igazán az ünneplésbe. Így aztán ő már karácsony és újév között is szakított rá időt, hogy az én tortámat tervezze.
Na de nem is kis móka ám, ha apával együtt állnak neki sütni! Tavaly alkották az első közös tortájukat, és azóta mindketten ragaszkodnak ahhoz, hogy ez tradícióvá váljon. Szerintem a képek magukért beszélnek, hogy miért:

Karácsony

Amióta az adventi visszaszámlálás megkezdődött, szinte minden nap készülődtünk valamivel a karácsonyra: díszbe öltözött a lakás, készült végtelen hosszú lánc csillogó papírból, díszek só-liszt gyurmából, ajándékok, majd ahogy közelebb értünk, kisültek a mézeskalik is... Ennyi tennivaló közt gyorsan repült az idő és végre eljött az ÜNNEP!
Ebben az évben először az angyal a gyerekek segítségét is kérte a fa díszítésében. Reggelre odaröpítette a csudaszép illatozó fenyőt a nappaliba, és az egész délelőtt a cicomázásával telt. Fanni áhítattal pakolt fel minden egyes díszt, Poci felváltva díszített és evett, de az utóbbit jóval nagyobb odaadással, Máté ügyesen végigszunyókálta az egész eseményt, mi pedig apával élveztük a nyugalmat, hogy ezt a hatalmas feladatot nem nekünk kell összedobni a délutáni alvás alatt.Az angyal bőségesen megpakolta a fa alját ajándékokkal, de míg Poci az első kibontott csomag tartalmában úgy elmerült, hogy elfelejtett tovább bontogatni, Fanni pillanatok alatt végzett a csomagolópapírok eltávolításával, és tulajdonképpen csak utána kezdte felfedezni, mit is kapott.

Mire a nagyok már belemerültek a játékaikba, Manócska is előkerült a kis hintaszékéből. Neki is lett ám kedvence az ajándékai között, egy zöld csörgő!

Nagykátán a nagyfiúk whiskey-t szopogattak, a mininek csak az ujja maradt...

Na vajon kit rejt a nagy papír? Természetesen a család kicsomagolómániás hölgytagját!

És a sok várva-várt közül itt ismét előbukkan egy, a pixie baba modernített Barbie verziója.

Pocika elmerült a pici autópályában....

...a minimanöken pedig -Eszter angyalkájának hála- legalább harminc szín közül válogathat, ha sminkelni támad kedve! Egy hónapot adok neki, és tuti kifogyasztja mind!

Manócska békésen szunyókált, itt éppen Pepével...

...itt pedig Fannival romantikáznak. Ugye, tündéri?

És íme a kis mosolygép mami ölében.

Indul a nap!

Így kell kitúrni anyát az ágyából:

Már ilyet is tudok!!!

Sőt, egész nap ezt csinálom!

Hull a pelyhes

Valójában a Mikulás nem azon az egy bizonyos napon, hanem egy egész héten át folyamatosan jött hozzánk.
Mamáékhoz már hétvégén elküldte a csomagját, mert tudta, épp ott leszünk, volt is benne minden jó, még szarvasagancs és mikusapi is, de Fanninak főleg hercegnős pizsi, Pocinak pedig mindig a legelső édesség, amit kihúzott, volt az igazi, így nem is nagyon kutatott tovább, csak némi ösztönzésre.
Mamiék télapója postán küldte a csomagját, volt is nagy röpködés és öröm, hogy a postás bácsi személyesen Őket kereste, hiszen az Ő nevük volt a csomagon!
A 6.-ai reggelre is bőven megtömte a csizmákat, sőt még adventi naptárt is hozott, bár ezekkel apa nem teljesen értett egyet, mert azt az éjszakát Pocika különösen eseménydússá és zengzetessé tette számunkra.

És miután a Télapó kipihente a mozgalmas éjszakát, pénteken még személyesen is elzarándokolt hozzánk. Nem volt könnyű a várakozás, Fanni ébredés után fél órát még csakcsak kitöltött szépítkezéssel -vitathatatlan az eredmény, nemde?-, aztán már percenként nyúzott engem és rohangált az ablakhoz, hogy mikor jön már.
Mikulás bácsi végtelenül okos volt, tudott róluk jót-rosszat. Fanni megszeppenve hallgatta, igazi nagylányosan, és memorizálta is, mi a változtatnivaló. Poci nem sokat hallott a neki szóló dícséretből és dörgedelemből, mert 3 másodpercenként felhívta a Miki figyelmét, hogy ő most már kéri a "csillagos ajándékot". Máté pedig rátette a pontot az "i"-re azzal, hogy amikor a Télapó felhívta a figyelmét arra, hogy "aludhatna ügyesebben éjszaka", bemutatta legújabb tudományát és hatalmasat kacagott a képünkbe. Ezután nem kétséges, vajon megfogadja-e az intelmet.

Ezt Fanni rajzolta hálából a Télapónak.

Ez pedig az adventi naptárunk.

Máté 5 hetes

No comment...

Anyával, apával

Ezek a képek Máté életének 4. hetében készültek, amikor még nagyon hasfájós volt a kisember, így aztán volt "ürügyünk" arra, hogy hordozhassuk, amennyit csak jólesik, főleg, hogy ezen a héten a nagyok mamiéknál voltak, így jutott is időnk a minire bőven.

Egy kiadós hastekergetős bömbölés után a minipasi ebben a pózban végre ellazult.

Jó, jó, jó, jó, jóóóóóóóóóóóóóóóóóó!

Kis gyötört manócska....