Dehalehet ne videl

Pocikánk körül zajlik az élet. Sőt: az ÉLET!
Tegnap például fekete pontot kapott. Egymástól teljesen függetlenül az anyja is meg én is pontosan ugyanúgy reagáltunk mikor először meghallottuk a hírt: hirtelen kivirult a fejünk és fülig szaladt a szánk és elragadtatva kiáltottunk fel: TÉNYLEG?!
Mint kiderült, azért kapta, mert elfelejtette betenni a táskájába az ének könyvet, így nem volt nála az órán. Ezért pedig a szabályzat szerint fekete pont jár. Poci tudósítása:
- De Viki néni azért meg is dicsért kicsit.
- Tényleg? Azért mert fekete pontot kaptál?
- Nem azért. Sírtam. És azt mondta sajnálja, hogy fekete pontot kell adjon, mert nekem legalább vannak érzelmeim, sokan meg csak a vállukat rándítják meg, ha fekete pontot kapnak.

--------------------------------

Aztán meg tegnap reggelre kiesett egy újabb foga. Rettenetesen várta ma reggel a fogtündért. A helyzet az, hogy ő ereklyeként gyűjti a kihullott fogait, és aggódott picit, hogy emlékszik-e még erre a tündér, mivel elég régen volt az utolsó fogvesztés. Megpróbált biztosra menni, úgyhogy egy cetlin a következő üzenetet hagyta az ablakban a fog mellett (gyönyörű gyöngy betűkkel írva, alig egy-két helyen radírozva és javítva):

"Ha nagyon szeretnéd videl a fogam dehalehet ne videl."