2011. április 13., szerda

Csócsálok, szundikálok

Délutáni udvarra kimenés. Tessék mindenkinek elkezdeni öltözni, gyorsan, gyorsan, hogy még kicsit kint tudjunk lenni a levegőn, mert amott már jönnek föl az esőfelhők!
Aztán hogy hogy nem, Mátéka elfelejtődött, ő bent maradt. De ezúttal nem bánta. Sőt.
Anya ugyanis a délután korábbi részében Ica sütit sütött. Az elnevezés onnan fakad, hogy pár héttel korábban a szomszéd Ica néni adott egy kis kóstolót ilyen fincsi diós kifli szerűségekből. A kölykök nagy műgonddal pusztították, Anya pedig illendően jelölte a forrást, és mesélte, hogy ezt a sütit Ica nénitől kaptátok. Mátékának a második süti utolsó faltja még a szájában volt, mikor nagy megelégedéssel megjegyezte:
- Nagyon finom az Ica süti.
Szóval most Anya sütött Ica sütit, amelyeket két tálcán hagyott hűlni az ebédlőasztalon, majd kiterelte a csipet csapatot az udvarra levegőzni. Máté hiánya kb. 10 perc múltán tűnt fel. Anya jön be, a házban szinte teljes csend, csak Apa pötyög a billentyűzetén a dolgozóban. Beljebb lép, hát ott találja Mátét a konyhaasztalnál, amint szép komótosan egymás után tolja az arcába a sütiket.
- Hát te meg mit csinálsz itt?
Mátéka végtelenül kiegyensúlyozottan, nyugodt hangon válaszol:
- Cócálok.


A "hát te meg mit csinálsz?" kérdésre egyébként rendszeresen világbajnok egyszavasokat válaszol a fiatalember.
Néhány héttel korábban, ebéd után vagyunk, Anya elmegy itthonról valahova ügyeket intézni vagy bevásárolni, vagy valami ilyesmi.
Máté az ujját cumizgatva beslattyog a dolgozószobámba, és megáll a székem mellett. Eltelik egy perc, két perc, nem szól egy szót sem, csak cumizza az ujját.
Aztán se szó, se beszéd, elkezd felmászni az ölembe. Odaültetem és próbálok közben tovább dolgozni.
Egy idő után feltűnik, hogy nagyon egyenletessé vált a szuszogása. Nézem, hát ez bizony bealudt. Ami nagyon nem jó, mert akkor este nem lesz hajlandó elaludni őfőméltósága.
Elkezdem felébreszteni. Mikor kezd magához térni, rákérdezek:
- Hééé, hát te meg mit csinálsz itt?
Ő pedig a fent említett kiegyensúlyozott, nyugodt hangnemben közli:
- Szundikálok.

1 megjegyzés:

farkasanyó írta...

Hát mit mondjon egy ilyen stramm krapek...csakis az igazat!