Fanni debütált...

....ráadásul rögtön több felvonásban.

Tavaly még jókat röhögtünk Tomyval azon, ahogy Fanni énekesi karrierjét tervezgette ("sokminden szeretnék lenni, de azt hiszem, muszáj lesz énekesnőnek lennem, túl szép hangom van ahhoz, hogy ne az legyek"). Mi beértük volna azzal is, ha néha minket megkímél kicsit az áriáitól, a gondolat, hogy rövidesen az egész világ célközönséggé válik.... Lényeg a lényeg, a gyerek komoly hangterjedelmet birtokol, de ezen hangok egy dalon belüli találati arányán lenne még mit csiszolni.

A szolfézs tanár nénije nem így gondolhatta, amikor az osztályból mindössze két gyereket hívott be énekkarba, köztük őt. Na, ez akkor most az osztály zenei képességeit minősíti vagy minket?

Mindenesetre a tömeg ápol és eltakar minden kis félreéneklést, így múlt héten meghallgathattam a gyermekem első énekkari koncertjét. :)

Két debütálás közt szombaton pihegtünk egy kicsit egy klassz gyerekkönyvtári napon, ahol pillangókisasszonnyá varázsolódott. (Én azért paráztam kissé, mi lesz, ha nem mosódik le másnapra és kopottlepkefejű koszorúslányom lesz.)

Itt pedig már a nagy nap, amire azóta vágyik, amióta csak magára eszmélt.

Mostantól pedig arra vágyik, hogy ismét átélhesse. :)

A menyasszonnyal.

Komolyan vette a feladatát.

A munka elvégezve -sajnos.

Ki kukucskál ott?

A frizura -köszönet érte Krisztának!

Hátulnézet, csak hogy ne maradjatok ki semmiből.

Pezsgősdugókkal focizik.

A Halászbástyánál.

25-30 évvel korábban piszkosul irigykedtem volna rá.

Most az a tudat is boldoggá tett, hogy legalább még nem én vagyok az örömanya.

Kicsit aggódtunk, hogy hány bukfenccel jut le a lépcsősoron.

Poci lelke mostanság igencsak érzékeny, nem tetszett neki, hogy Fannit fotózgatjuk, de aztán megtaláltuk neki azt a helyet a képen, ahol talán még a nővérénél is figyelemfelkeltőbb. :)

Nem kellett sokat várni, hogy Máté is csatlakozzon.

És a világ két legjobb pasija, tadáááám: