2010. február 17., szerda

"Nyílj ki, Nagykáta!"

Erre hallgat a nagykátai kapu, de csakis akkor, ha az onokák mondják. (Ne tessen meggyanúsítani minket, hogy valamelyik felnőtt zsebében távirányító lapul! Igenis vannak még csodák! )

Papa az unokaevészetet buzgón gyakorolta.


Van is mit csócsálni ezen a jókötésű kisfickón.

Hé, most ki eszik meg kit???

Olyan képet összehozni, ahol mindenki jelen van és a szereplők egyike sem homályos folt, ritkán sikerül. Az is nagy szám, hogy itt már csak egy hiányzó van.

Poci mindig kapható a huncutkodásra.

Itt pedig már az esti móka -bubifújás a kádban.

Nagyszülők bevetésben. :)

Otthon ritkán sikerül megszerezni mind a hármat!

Máté a kincsekkel.

Kackiás bajusszal.

Kizárólag papa törölheti az unokákat. Vagyis jól becsavarja őket a törülközőbe...

...aztán irány a hálószoba és az ágyon kipenderíti őket a csomagolásukból.

De mi ez a nagy nevetés?

Az okát fotón inkább nem mutatnám meg.
Az történt ugyanis, hogy Poci elbújt a törölköző alatt én meg kértem, hogy kukucskáljon ki, hadd fotózzam le. Ki is kukucskált. Csak nem a fejével.... :)

Ha pedig elkészül a legkisebb is, irány az ágyikó!

Nincsenek megjegyzések: