Amikor úgy érzem, végre elcsitulnak a hullámok Fanni körül, sosem kell túl sokat várni az újabb robbanásra. Két vihar közt egy kis csend: ilyen a csajszi. Legújabb számomra nehezen kezelhető probléma az állandó megsértődés -és legtöbbször nem is akárhogy, hanem manipuláló szándékkal. Elég rászólni valamiért, nem azt csinálni, amit Ő akar, vagy csak egy kis időt kérni előtte, ráhúzni egy szűkebb nyakú pólót, icipicit meghúzni a haját fésűvel...., és máris végtelenbe vesző nyivákolás, sírás, fenyegetőzés (elmegyek világgá, soha nem kapsz több puszit....), egrecérozás (többet ne szólj hozzám, nem akarlak látni....) következik. Ma például olyan szinten érte egyik sértődés a másikat, hogy teljesen összefolyt. Este aztán végképp rátette az "i"-re a pontot: Elrontottam egy szót a szertartásos esti búcsúnkban, és amikor kijavítottam, kiabálni kezdett, hogy azonnal álljak föl és úgy mondjam -már Pocinál feküdtem. Mivel estére már annyira elfárad a pocakom, hogy tényleg fáj minden mozdulat, mondtam Neki, hogy ne haragudjon, de én már képtelen vagyok felállni, mert fáj a hasam, na erre jött sírás-rívás-fenyegetés. Mondtam neki, hogy sajnos már alszom is és nem hallom -és nem reagáltam tovább a mondanivalójára. Erre aztán elkezdett erőltetve köhögni, egész a berekedésig, és mondogatta, mennyire beteg lett, épp most fázik meg vagy már meg is fázott... Elképesztően ismerősek a módszerei! De 4 évesen? Tomy szerint vasszigorral kellene lecsapni erre a viselkedésre. Valószínűleg igaza van, csak ez az, ami nekem nem megy. :(
2007. szeptember 11., kedd
Dilemma
Amikor úgy érzem, végre elcsitulnak a hullámok Fanni körül, sosem kell túl sokat várni az újabb robbanásra. Két vihar közt egy kis csend: ilyen a csajszi. Legújabb számomra nehezen kezelhető probléma az állandó megsértődés -és legtöbbször nem is akárhogy, hanem manipuláló szándékkal. Elég rászólni valamiért, nem azt csinálni, amit Ő akar, vagy csak egy kis időt kérni előtte, ráhúzni egy szűkebb nyakú pólót, icipicit meghúzni a haját fésűvel...., és máris végtelenbe vesző nyivákolás, sírás, fenyegetőzés (elmegyek világgá, soha nem kapsz több puszit....), egrecérozás (többet ne szólj hozzám, nem akarlak látni....) következik. Ma például olyan szinten érte egyik sértődés a másikat, hogy teljesen összefolyt. Este aztán végképp rátette az "i"-re a pontot: Elrontottam egy szót a szertartásos esti búcsúnkban, és amikor kijavítottam, kiabálni kezdett, hogy azonnal álljak föl és úgy mondjam -már Pocinál feküdtem. Mivel estére már annyira elfárad a pocakom, hogy tényleg fáj minden mozdulat, mondtam Neki, hogy ne haragudjon, de én már képtelen vagyok felállni, mert fáj a hasam, na erre jött sírás-rívás-fenyegetés. Mondtam neki, hogy sajnos már alszom is és nem hallom -és nem reagáltam tovább a mondanivalójára. Erre aztán elkezdett erőltetve köhögni, egész a berekedésig, és mondogatta, mennyire beteg lett, épp most fázik meg vagy már meg is fázott... Elképesztően ismerősek a módszerei! De 4 évesen? Tomy szerint vasszigorral kellene lecsapni erre a viselkedésre. Valószínűleg igaza van, csak ez az, ami nekem nem megy. :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szia itt is:)
Elolvsatam a blogod, Képeket is végignéztem, nagyon szép család vagytok:)
Dilemma: Tomynak kicsit igaza lehet. Nálunk én vagyok a következetesebb, Apájánk könnyen fűzhető ( persze 3 csajnak könnyű dolga van vele) viszont a nagylányom ha nem is ennyire de elég erős volt, sírások tömkelege minden nap. Kemény voltam Vele, nem engedtem. Mára mondhatom tökéletesen meghálálta a nevelésem magát. Vagyis nagyon jó természetű lett Viki. És nem, nem lett betőrve:)) Csak épp nem hagytammagam. Igaz mikor Ő 3 éves volt már két kistesója is volt. Hisztikre nekem nem volt időm...
Én is azt gondolom, hogy igaza van. És az is tény, egy 4 évessel sok mindent meg lehet beszélni, de kicsi még ahhoz, hogy mindig az értelmére apelláljunk, sokszor muszály egyszerűen azt mondani, hogy szót fogadsz és kész. Igyekszem, bár sokszor nehéz, de Fannit eleve túl liberálisan kezdtem nevelni, sokat tanultam belőle, mára én is sokat fejlődtem szigorúságban. És még bőven van mit!
Kíváncsi lennék, hogy bírtad az első éveket 3 kicsivel! Most már alig van egy kis idő hátra és mi is 3bébisek leszünk, ráadásul a párom épp most kapott oylan munkát, hogy a pici születésekor 2 hetet itthon lehet, de utána reggel megy és kb. fürcsire ér haza. Még rejtély, hogy abszolválom majd az első hónapokat...
Így van egy kis négyéveske még keveset tud. Nem ismeri még azokat a határokat, amik a javát szolgálják majd. Én most, hogy Viki 7 éves biztos vagyok benne hogy megérte. Mármint azt, hogy következetes voltam Vele. Ami bevált, az a lépcsőn ülős büntetés:) Ott lát, hall minket de se tv se játék...
kicsik pedig már ugy nőttek fel mellette hogy szerintem tanultak abból amit ugye Vikinek nem szabad. Bár nagy nagy kirohanások Vikire sem voltak jellemzőek, nekem a kicsik nagyon nyugisak.
Az első évekre meg szinte nem is emlékszem:) Olyan gyorsan elteltek:(
Mindkét kicsi olyan nagyon nyugis, kedves baba volt kicsinek hogy csak na:)
Az viszont tény, nálunk Apa 2 körül itthon van szinte minden nap. Ez nagy segítség!!
Megjegyzés küldése