Naplemente

Gyönyörű naplementénk volt tegnap.
Fanni vette észre és összetrombitálta a család minden tagját a nyugati ablakhoz. Odagyűltünk, megcsodáltuk,én becsülettel le is fotóztam, majd továbbálltunk. Fanni viszont ottragadt, félpercenként odarohant hozzánk, hogy "Gyertek, nézzétek meg, engem teljesen lenyűgözött!". Végül kötött egy kendőt a fejére, odaállt az ablakba és költött egy naplemente-dalt.

Mintha egy sokkal régebbi korban lettünk volna.

Négy

Megfeddett a zuram.

Úgy véli ugyanis, hogy az utóbbi két írásomban, hanyag megfogalmazás folyományaként, félrevezettem a jónépet, sőt, majdnemhogy idegen tollakkal ékeskedtem.
A bemutatott két csecsemő nem saját gyártmány, még ha esetleg úgy is tűnt volna. :) Két unokaöcsi született, és bevallom, bár gyönyörűek, kivételesen csak egy egészen leheletnyit irigykedem.

Van azért nekünk is "újszülöttünk", íme:

4 évvel ezelőtt valamivel kora délután kettő óra előtt született meg szívünk középső csücske, imádnivaló, csupa derű Pocikánk, elnézést, újabban Tamás.

A világra szóló buli még várat magára, de azért volt ma minden, amit az ünnepelt kívánt, torta, gyertya, tűzijáték, még hamburger is, félretéve kivételesen mindenféle meggyőződést meg miegyebet.

Ezt a kis manót betegen hurcimbáltuk magunkkal, babakocsis levegőztetés címszóval, ő ugyanis ma belefogott a tüszős mandulázás ötödik felvonásába. Ez a kép azonban becsapós, csokitortás szájú kiskomám itt vidám kedvében volt, csak pár másodpercre vette fel ezt az -igen gyakori és kifejező- arckifejezést.

Ja, igen, hogy hová is hurcimbáltuk... a mozdonyokhoz a vasúttörténetibe, természetesen az ünnepelt kívánságára.

Babaeső

És íme: ropogós, friss a baba, még alig egy órás! :) Isten hozott, kicsi Dávid!

Canon EOS 450D

Három napja kaptam, azóta legszívesebben aludni is vinném magammal. A kézikönyvig még nem jutottam el, de automata üzemmódban is hihetetlen képességei vannak. Totálisan lenyűgöződtem.

És íme az új kis jövevény, Gergő! Legyen nagyon boldog idekinn!
(Hahó, Dávid, Neked is tágasabb lenne már kinn!)

Az én kis kertem...

...három gyerkőc mellett közel sem kapja meg azt a gondozást, ami megilletné. Így egyben nézve bizony hiányzik az összhang, de a részletek tökéletesek, íme:

Sokkal többen lakunk itt, mint ahogy elképzelni merném. :)

Van, aki fordított szemszögből nézi a világot...

Van, aki ott lakmározik, ahol nem kellene...

Van, aki egy kicsit átlátszó...

Van, aki tojik az egészre...

Van, aki egyszerűen csak lenyűgöz.

Van, aki szép, de gyilkos hajlamú.

És vannak, akiket csak 18 év felett szabad megtekinteni.

Persze gondoskodni kell az utánpótlásról, rövid a bogárélet...

Most pedig már "csak" növények: