Manöken-Barbie (ÁÁÁÁÁÁ!!!!)

A kisasszony itt papi kedvéért pózolt kitartóan, azon dolgozott, hogy legyen róla olyan kép, amit beragaszthatnánk a Barbie-újságba. (További véleménynyilvánítást itt inkább mellőzöm. Uff.)

Fürdőszobaromantika

Legyünk realisták: nem mindig ilyen nagy az összhang köztük. Sőt! Tudják nyúzni egymást rendesen. De azért a szép pillanatok sem ritkák...

Macska és macskanő

Bajszi cicánk egyértelműen Fannit imádja mindenek fölött a családból. Én a toxoplazmózis veszélye miatt jelenleg nem nagyon nyúlhatok hozzá, így maradok számára a KAJA, így, csupa nagybetűvel, már a látványomtól is megéhezik. Poci, mint minden rendes kétéves, kiválóan tudja nyúzni, a farkát és a szőrét ráncigálni, így Őt diszkréten elkerüli. Fanni viszont a szeretgetés és simogatás nagymestere, minden állat imádja és viszont. Ha megjelenik az udvaron, a macsek azonnal Őt rohamozza meg.

Bohóc kisasszony

Amióta a szülinapon itt járt Janka bohóc, időnként Fanni is átlényegül bohóccá. Poci persze utánozza, ő fedő híján a lábasokkal "cintányérozik", és persze táncolnak is hozzá.

Bubifújó

Milyen szuper dolog gyereknek lenni, főleg ha csupa olyan nagyszülővel ajándékozza meg az embert az élet, hogy ha megjelennek, azonnal gyermeknap van!

Mama már nagyon profi a bubifújásban!

Ő pedig pasiból van, tudja, hogy a dolgokat sokmindenre lehet használni.

Főnökasszony már egyedül alkot bubifelhőt, de épp ebben a pillanatban valaki kiejtette a "nyalóka" szót és rögtön fölkapta rá a fejét.

Pocakfotó

És íme egy kép Mátéról még original csomagolásban (35.hét).

Másfél hétig még szorítunk és faljuk a MagneB6-ot, mert a manó már annyira odalenn lakik, hogy vigyázni kell. De ha reményeim megvalósulnak, a 38. hét környékén kettéválunk -lassan visszaszámolom a perceket is, olyan nehezen működök már így.

Mozdonyleső

Kismillió ötletem lenne, mi mindent kellene még csinálnunk a gyerkőcökkel azon a pár hétvégén, ami Máté születéséig maradt -hiszen utána jónéhány hétig a megszokottnál sokkal bezártabb lesz az életünk. Szerencsénkre most az idő is kedvezett nekünk, az pedig egyértelmű volt, hogy a Vasúttörténeti Park minden célpontunk közül az első, mivel Pocika már jó ideje nagyon vágyik az igazi vonatok után.

A legnagyobb sikere a kiállított gőzmozdonyoknak volt, amire föl lehetett mászni és minden kallantyú kipróbálható volt rajtuk. Legalább húsz mozdony állt félkörben és ha a két gyerkőcön múlik, biztosan mindet megmásszák.



Minden mozdonyt képesek voltak úgy megcsodálni, mintha valami teljesen újat látnának, holott némelyikük közt alig volt különbség.


Ugyanilyen 424-est vezetett Tomy nagypapája anno, Varga papa pedig ilyenen zakatolt az iskolába kisgyerekként.


Olyan nagy szerencsénk volt, hogy épp mozdonyversenyt tartottak azon a hétvégén. Íme a fűtőház, ahol itt már bőszen fűtik a kazánokat, és láthattunk gőzöst elindulni, zakatolni is. Igaz, a gyerkőcök nem igazán értették, mért nem ülhetnek fel rá, úgyhogy vegyült az élménybe némi nemtetszés is.


Apának is tartogatott meglepit ez a nap, ugyanis itt állították ki a hírekben beharangozott Meibachot, mely Hortyé volt. (8 sebesség, melyből 3 hátramenet, 200 lóerő, blablabla...)


Itt pedig már fáradtan a gumikerekű vasút előtt, ami nagy meglepetésünkre a park legszűkebb helyeire is befordult, és így mindent megnézhettünk, ahová lábon már nem jutottunk el.


Természetesen még ki se léptünk a kapun, a gyerkőcök máris kérdezték, hogy "ugye holnap is jövünk".