Hála Katinak és Ádámnak, akik nagy országjárók, túrázók és menőmanók, mi is kirobbanhattunk fél éves kényszermagányunkból egy palkonyai hosszú hétvégére. Csodás volt, álomszép táj, három aranyos család még annál is aranyosabb gyerkőcökkel, igazi kikapcsolódás, Fanninak és Pocinak tengernyi élmény. Keveset fényképeztem, épp csak egy kis ízelítőnyit, voltunk két kisebb -a mi teherbírásunknak nem is annyira kicsi túrán- a villányi borvidék szőlőshegyein, zsongtunk egy borfesztiválon (senki ne aggódjon, Tomyval ott volt egy rekesz sör is, nem kapott bormérgezést! :), Harkányban strandoltunk, grilleztünk, játszótereztünk, bociztunk, csirkéztünk...
Poci lába nem kopott el a túrán, és aki nem hiszi, archiválva itt meg is tekintheti, mit bír apa dereka, egy hete ugyanis még az ágyból is negyed órába telt kikelni egy idegbecsípődés miatt.
Poci lába nem kopott el a túrán, és aki nem hiszi, archiválva itt meg is tekintheti, mit bír apa dereka, egy hete ugyanis még az ágyból is negyed órába telt kikelni egy idegbecsípődés miatt.
Hát persze, hogy szereti apát!
Máté is élvezte a túrát, már persze amikor nem aludt, itt a képen már különösen, mert a dombtetőn a gyíklakta házikó teraszán megtöltötte a pocakját.
Fanni viszont nyafogás nélkül rótta az utat!
Íme a kisasszony megfelelő körítéssel! (Az Ő pocakja meg akácvirággal volt tele.)
Itt már elértük a parkolót.
A házunk teraszán.
Apa és Poci csenget.
Itt már a borfesztiválon, ahol egy méretes kék vattacukor után azért még sikerült lecsúsztatni némi pattogatott kukoricát is...
Apa pedig acapella-apukákat hallgat.
Fanni és Nonó, akik a 4évesek komoly barátságát kötötték meg ezen a hétvégén.
Megfelelő járgányt is találtunk!
Látkép a bociktól.
Játszótér a ház előtt...
...és a ház.
A szobánk.
És még egyszer utóljára a ház.
