Macska és macskanő

Bajszi cicánk egyértelműen Fannit imádja mindenek fölött a családból. Én a toxoplazmózis veszélye miatt jelenleg nem nagyon nyúlhatok hozzá, így maradok számára a KAJA, így, csupa nagybetűvel, már a látványomtól is megéhezik. Poci, mint minden rendes kétéves, kiválóan tudja nyúzni, a farkát és a szőrét ráncigálni, így Őt diszkréten elkerüli. Fanni viszont a szeretgetés és simogatás nagymestere, minden állat imádja és viszont. Ha megjelenik az udvaron, a macsek azonnal Őt rohamozza meg.

Bohóc kisasszony

Amióta a szülinapon itt járt Janka bohóc, időnként Fanni is átlényegül bohóccá. Poci persze utánozza, ő fedő híján a lábasokkal "cintányérozik", és persze táncolnak is hozzá.

Bubifújó

Milyen szuper dolog gyereknek lenni, főleg ha csupa olyan nagyszülővel ajándékozza meg az embert az élet, hogy ha megjelennek, azonnal gyermeknap van!

Mama már nagyon profi a bubifújásban!

Ő pedig pasiból van, tudja, hogy a dolgokat sokmindenre lehet használni.

Főnökasszony már egyedül alkot bubifelhőt, de épp ebben a pillanatban valaki kiejtette a "nyalóka" szót és rögtön fölkapta rá a fejét.

Pocakfotó

És íme egy kép Mátéról még original csomagolásban (35.hét).

Másfél hétig még szorítunk és faljuk a MagneB6-ot, mert a manó már annyira odalenn lakik, hogy vigyázni kell. De ha reményeim megvalósulnak, a 38. hét környékén kettéválunk -lassan visszaszámolom a perceket is, olyan nehezen működök már így.

Mozdonyleső

Kismillió ötletem lenne, mi mindent kellene még csinálnunk a gyerkőcökkel azon a pár hétvégén, ami Máté születéséig maradt -hiszen utána jónéhány hétig a megszokottnál sokkal bezártabb lesz az életünk. Szerencsénkre most az idő is kedvezett nekünk, az pedig egyértelmű volt, hogy a Vasúttörténeti Park minden célpontunk közül az első, mivel Pocika már jó ideje nagyon vágyik az igazi vonatok után.

A legnagyobb sikere a kiállított gőzmozdonyoknak volt, amire föl lehetett mászni és minden kallantyú kipróbálható volt rajtuk. Legalább húsz mozdony állt félkörben és ha a két gyerkőcön múlik, biztosan mindet megmásszák.



Minden mozdonyt képesek voltak úgy megcsodálni, mintha valami teljesen újat látnának, holott némelyikük közt alig volt különbség.


Ugyanilyen 424-est vezetett Tomy nagypapája anno, Varga papa pedig ilyenen zakatolt az iskolába kisgyerekként.


Olyan nagy szerencsénk volt, hogy épp mozdonyversenyt tartottak azon a hétvégén. Íme a fűtőház, ahol itt már bőszen fűtik a kazánokat, és láthattunk gőzöst elindulni, zakatolni is. Igaz, a gyerkőcök nem igazán értették, mért nem ülhetnek fel rá, úgyhogy vegyült az élménybe némi nemtetszés is.


Apának is tartogatott meglepit ez a nap, ugyanis itt állították ki a hírekben beharangozott Meibachot, mely Hortyé volt. (8 sebesség, melyből 3 hátramenet, 200 lóerő, blablabla...)


Itt pedig már fáradtan a gumikerekű vasút előtt, ami nagy meglepetésünkre a park legszűkebb helyeire is befordult, és így mindent megnézhettünk, ahová lábon már nem jutottunk el.


Természetesen még ki se léptünk a kapun, a gyerkőcök máris kérdezték, hogy "ugye holnap is jövünk".

Dilemma

Amikor úgy érzem, végre elcsitulnak a hullámok Fanni körül, sosem kell túl sokat várni az újabb robbanásra. Két vihar közt egy kis csend: ilyen a csajszi. Legújabb számomra nehezen kezelhető probléma az állandó megsértődés -és legtöbbször nem is akárhogy, hanem manipuláló szándékkal. Elég rászólni valamiért, nem azt csinálni, amit Ő akar, vagy csak egy kis időt kérni előtte, ráhúzni egy szűkebb nyakú pólót, icipicit meghúzni a haját fésűvel...., és máris végtelenbe vesző nyivákolás, sírás, fenyegetőzés (elmegyek világgá, soha nem kapsz több puszit....), egrecérozás (többet ne szólj hozzám, nem akarlak látni....) következik. Ma például olyan szinten érte egyik sértődés a másikat, hogy teljesen összefolyt. Este aztán végképp rátette az "i"-re a pontot: Elrontottam egy szót a szertartásos esti búcsúnkban, és amikor kijavítottam, kiabálni kezdett, hogy azonnal álljak föl és úgy mondjam -már Pocinál feküdtem. Mivel estére már annyira elfárad a pocakom, hogy tényleg fáj minden mozdulat, mondtam Neki, hogy ne haragudjon, de én már képtelen vagyok felállni, mert fáj a hasam, na erre jött sírás-rívás-fenyegetés. Mondtam neki, hogy sajnos már alszom is és nem hallom -és nem reagáltam tovább a mondanivalójára. Erre aztán elkezdett erőltetve köhögni, egész a berekedésig, és mondogatta, mennyire beteg lett, épp most fázik meg vagy már meg is fázott... Elképesztően ismerősek a módszerei! De 4 évesen? Tomy szerint vasszigorral kellene lecsapni erre a viselkedésre. Valószínűleg igaza van, csak ez az, ami nekem nem megy. :(

Sellők

Fanni és Poci a fürdőkádban játszik, a csajszi közli, hogy ő most Anika, a sellőlány (akit nem könnyű meggyőzni arról, hogy ne merüljön teljesen a habokba, mert ma nincs hajmosónap). Poci persze azonnal felpattan és utánozza: "Réka vagyok, sellőfiú!"." "A Réka nem lánynév"-méltatlankodik Fanni,-"Te sellőfiú vagy, és a neved Tarzan."
(Valamit csak tanult az óvodában!)

Kis boszik, nagy boszik...

Megadatott, hogy mellettünk is, és velünk szemben is végtelenül kedves emberek laknak -ősi bölcsesség, hogy a jó szomszédság nagy áldás-, szemben egy fiatal házaspár, Gabi és Tomi, két gyerkőccel, Szimonettával és Dominikkal, mellettük pedig a fiú anyukája, Ica néni. Nem csak én, a gyerkőcök is rajonganak Értük. Szimi és Poci mindössze 12 óra különbséggel születtek anno...
Ma Fanni varázslósat játszott a kicsi lánnyal. Mi "Bibi Bloxberg" stílusában varázsolunk ("pricc-pracc"), Szimi viszont "hagyományosan"("Csiribí-csiribá-bumm!").

Fanni számára ez furi volt és egész nap törte is a fejét rajta. Este aztán muszály volt kivesézni a dolgot a vacsoraasztalnál. Íme:

• -Anya, Szimi miért azt mondta, hogy csiribí-csiribá-bumm?
• -Mert az egy régi fajta varázslat, a pricc-pracc pedig új.
• -És ezt Gabi néni tanította neki?
• -Biztosan.
• -Akkor Gabi néni öreg boszorkány?
• -Nem, Gabi néni még fiatal.
• -Akkor biztosan Ica néni tanította neki!