A mostani nyaraláson családi szinten is hangsúlyt kap a biciklizés, márpedig a "hogyan szállítsunk le kocsival 5 biciklit a Balatonra?" kérdésre kidolgozott stratégiát most először próbáltuk ki élesben.
Íme:
A vonóhorgos tartóval megküzdöttünk rendesen. Első kísérletre billegett jobbra-balra az egész, teljesen félelmetes volt, nyilvánvaló volt, hogy ilyen állapotában nemigen lehet elindulni vele. Aztán kiderült, hogy nem a tartó billeg, hanem maga a kivehető vonóhorognak van egy holtjátéka, az billeg. Leszedtük a tartót, és megpróbáltuk újrailleszteni a vonóhorgot. Ezúttal sikerrel. Nem igazán tudtuk meg, hogy mi volt a gond, de legalább annyit megtanultunk, hogy lehetséges rosszul berakni a vonóhorgot, úgyhogy a jövőben figyelni fogunk erre is.
Onnantól, hogy a vonóhorog stabil volt, nem volt több probléma. Az első 50 km-en az autópályán persze végig gyomorgörcsöm volt, és szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy lefordul az egész, és szinte hallottam a szörnyű zörejeket, de semmi ilyesmi nem történt, akkor sem, mikor 130-as tempóval úthibán hajtottunk át, és jó nagyot huppant az autó.
A második fotón jól látszik, hogy a csomagokkal is telipakolt autónak elég rendesen leült a hátulja (pedig még ezután szálltunk be öten), de gondot ez sem okozott. Az nagyon érződött az autón persze, hogy jóval jobban erőlködik az emelkedőkön például, a fogyasztás is biztos drasztikusan ugrott meg, de amúgy semmi különösebb probléma nem volt menet közben.
Összességében kiválóan vizsgázott a rendszer.
