2009. március 31., kedd

Méhecske

Ma végre tavasz volt!
A gyerekek bogarásztak, Fanni katicalakást készített az áttelelt pöttyöskéinknek, Máté minden kavicsot megkóstolt és festett a teraszajtóra nedves aszfaltkrétával, Poci fújt egy csomó buborékot, én pedig végre irtottam a gyomot és ábrándoztam egy csomó új növényről.
És egy csomó apró kis munkás nyüzsgött a jácintokon. :)

2009. március 29., vasárnap

Brrrr, gagga

Aki ismeri Mátét, tudja, autó nélkül sosem mutatkozna sehol.
Ébrenlétének 99%-át autótologatásra fordítja, még ha sétálunk, utazunk valahová, akkor is van a két kezében egy-egy matchbox.

Ezen a képen pedig nem játszik. Ebédel.

2009. március 25., szerda

Ágyikó

Aki cserélt már ágyat, biztosan tudja, hogy a régi ágytól megszabadulni sokkal komolyabb feladat, mint az újat beszerezni. E tekintetben én most nagyon szerencsés voltam, mert az "ingyen elvihető" hirdetésre egy nagyon aranyos fiatal srác jelentkezett, aki élete első saját lakását rendezi be: Ő nagyon örült, hogy ilyen szép ágya lesz, mi meg, hogy már nem a miénk.
Végül azonban az új ágy vásárlása tolódott és tolódott mindig valamiért, jó néhány hetet sikerült matracon eltölteni, és hát öregszünk, 12 évvel ezelőtt friss házasként imádtuk ezt a módit, mostanra valahogy kevésbé jön be.
Múlt hétvégén azonban eljött a pillanat!
Ismét Csilla és Zsuzsi voltak a mentőangyalkák (KÖSZÖNJÜK!!!), segítettek apának megvenni, cipelni az ágyakat, és a gyerekszórakoztató-ipart is vállalták, amíg Tomy szerelt, én meg pakoltam.
Igen, ágyakat, mert az agyamból kipattant a szikra, hogy ha már lesz szép új ágyunk, toloncoljuk ki Mátét a hálószobánkból. 3 évvel ezelőtt ez Pocinál olyan klasszul sikerült, attól a naptól kezdve aludta végig az éjszakát, hogy a saját ágyában landolt. Kétszer csoda ritkán történik meg, de a gondolat, hogy gyerekmentes szobában aludjak, bevallom, már önmagában csoda volt számomra.

Amíg mi szereltünk, pakolásztunk, Zsuzsi és Csilla nem úszták meg, hogy egy nagyot wii-ozzanak a törpékkel. Zsuzsi azóta tudja, mit szeretne karácsonyra. :) És azt is megtudtuk Róla, hogy ösztönös bowling-zseni.

Csillának pedig nem volt könnyű dolga, hogy a győzelem-mániás Fannit ne körözze le futásban.

Íme a mi ágyunk, amit azóta ebben a stílusban -szerencsére- nem használtunk. Persze Máté sutyiban belopakodott egy filctollal és mindenféle üzeneteket hagyott a lepedőnkön, de meghódítani magának ezt az ágyat már nem akarja.

És hogy sikerült az áttelepítés? Amikor délután elkészült az ágy, Máté teljesen odavolt érte, belefeküdt egy csomószor. Este azonban döbbenten konstatálta, hogy itt akarom altatni. Ellenállást viszont nem tanúsított, és ez a lényeg!
Másnaptól már magától értetődően ide indult aludni. Nagyon élvezi, hogy megmutogatja, "ott alszik Fanni, ott pedig Poci". A két nagy is boldog, hogy mind egy kupacon vannak, olyan helyesek, mind a ketten nagy csendben fekszenek, hogy el tudjon aludni a mini. Korábban még jó sokáig ricsajoztak az ágyban, most azonban rögtön elpunnyadnak ők is.

Végigaludt éjszakák? Vannak még csodák: az új ágyban töltött tizenvalahány éjszakából kettő!!! Előtte ilyen nem volt! Biztos Pocitól örökölte. :) Sajnos én még ezt a bravúrt nem vihettem végbe, mert egy brutál köhögtetős baci miatt annyit sem aludtam, mint eddig. De legalább tudom, hogy van remény!!! Közeleg a jó világ!!!
Ilyen ni:

2009. március 22., vasárnap

Fenékig tejfel

Gyakran elfog az érzés, hogy illúziókat keltek sokakban ezzel a családi bloggal. Volt, aki azt írta, olyanok vagyunk, mint egy ideális család, volt, aki ilyennek képzelné el majd az életét, ha gyermeke lesz.Én anno úgy képzeltem, mint a "Hetedik mennyország" című filmben, jó sok gyerkőc, csupa mosoly.
Ez a blog olyan is, nem?

És persze nagyon sokszor valóban álomszerű.
Sokszor meg kicsit sem az.
Küzdünk mi is ugyanazokkal a problémákkal, mint minden más kisgyerekes család, lehetne panaszkodni. De a rosszon rágódok úgyis eleget, ide inkább csak a szépet akarom írni.

Ha mesélnék arról, mennyit aludtam az utóbbi 6 évben, mennyi időm jut átlagosan magamra, mikor töltöttem utoljára fél napot gyerek nélkül (évben mérve), valószínűleg lenullázódna azok száma, akik helyet cserélnének velem.

Nem tökéletes minden, közel sem. Álmaimban tudnék javítani az életünkön. De kihozni ennyit sikerül belőle.
Egy biztos: kevés olyan dolog van, amit megbántam.

Ezt csak azért írtam, hogy reálisabban lássatok minket. Sokszor lenne ingerenciám panaszkodni, de nem fogok, mert ki szereti a nyafogást hallgatni?

2009. március 18., szerda

Közelről

A fényviszonyok még mindig nem tökéletesek a kis kompakt gépnek, de olyan helyesek ezek az arcok. Fannin jól látszik a DÁTHA is, szép piros az orra körül.
Hogy Pociról miért nincs semmi? Mert állandóan apa dolgozószobájában razziázik, hátha akad egy gomb valahol (telefonon, számítógépen...), amit megnyomhat.






2009. március 12., csütörtök

És ezt is nézd meg!!!

Íme még egy, teljesen friss.
Hogy érthető legyen, miről is szól:
Apa jó ideje úgy érezte, hogy nem élet az élet WII nélkül. Mi nem tudtuk ezt, de most, hogy van, bizony egyik központi szereplője a napnak, csak egy a baj, hogy anya korlátozza a vele eltölthető időt. (Na, így jár a gyerek, akinek pedagógus azanyája :)
A WII egy számítógép, amely mozgásérzékelővel rendelkezik, így a kis figura a képen épp azt csinálja, amit a vele játszó személy. Mi leginkább sportolunk vele, Poci hosszútávfutó és bowling-ozó, Fanni bokszban nyomja a legkeményebben. (No komment.) Az a nagy különbség a számítógépes játékok és e közt, hogy itt az ember nem passzív, hanem mozog teljes gőzzel, be lehet gyűjteni jó kis izomlázat és meg is izzaszt rendesen. Nagyon jó móka, de csak mértékkel (-mondja a pedagóg).

Ha pedig leülsz és nézed a gyerkőcöket, ahogy csinálják, szétröhögöd az agyad, komolyan, ilyen jó kabarét kis hazánkban rég nem gyártottak. Erről csinált Tomy egy összeállítást. (Én is benne vagyok, de az egyáltalán nem vicces. Meg Balu is, Ő vicces. De ha Tomy belerakta volna, ahogy hullahoppozik, az....nagyon komoly! :)


Ezt nézd meg! :)

Tomy készítette majd' 5 évvel ezelőtt Fanniról ezt a rövid filmecskét, érdemes megnézni, csodálatos! (Üzeni, hogy a minőség le van rontva, akkor csak ennyire futotta a hardver minőségéből.) A gyerekek mindig meghatódnak, ha megnézik, még pityeregnek is. Poci is rendelt egy ilyet Magáról, úgyhogy lesz folytatás.



A felrakáshoz nyújtott segítségért pedig ezer köszönet Lilian-nak!

2009. március 11., szerda

Minálunk a reggel...

...persze nem mindig így indul. Csak ilyesféleképpen.

Poci, az anyai pizsamában, Fanni áldásos öltöztető tevékenysége által. Szemmel láthatóan kényelmesen érzi magát benne, a kanapén kiterülve.

Önmagát ismét sálturbánba öltöztette a kisasszony.

Ő pedig reggel is ugyanazt teszi, mint a nap összes többi részében -az alvást kivéve: autózik. Autózik reggel, autózik este, autózik az etetőszékben, autóval a markában alszik el, és bármerre járunk, két kis kezében mindig egy-egy matchbox.

Eközben az óriásbébi elhagyta a kanapét.

És az óriásbébi anyukája is. (Hopp, a pizsamagatyóm átvándorolt.)

Máténak nagyon bejön a Poci szerelése. (Vagy csak szopizós asszociációi támadtak az anyai pizsitől?:)
És ha már reggel van, ideje kezdeni a mulatást!




A háttérben egy művelődő emberke.

2009. március 9., hétfő

Gyerekek

Poci koncentrál. Mire? WII -aki ismeri, biztosan megérti.

Pukkancshercegnő.

Gyogyóbogyók.

Azt gondolnád, végre nem autózik...

...pedig de.

2009. március 8., vasárnap

Vendégek!!!

Csak hogy tudjátok, mi történik azzal, aki arra adja a fejét, hogy alvóvendég legyen nálunk.
És akkor Balu még igazán szerencsés: az ágya elleni hadjáratot csak 7 óra után indította a gyereksereg.


Ez pedig a nagymamák sorsa: még fel sem eszmélnek, máris egy focimeccs kellős közepén találják magukat, ráadásul -a konyhából elorozott- baseball-kesztyűkkel felszerelkezve!

2009. március 2., hétfő

Családi hétvége

Ebben a formában talán jobban visszaadja a hétvégénket a képanyag, mintha minden kupacból csak egyet-egyet választottam volna.
Szombaton kicsi Ákossal, Erával, Csillával, Zsuzsival, Öcsivel, Balázzsal tölthettünk egy csodaszép napot, vasárnap pedig Mama, Papa és Vitya bácsi szülinapját ünnepeltük meg Nagykátán pici Szonjával és Juditkával. Ja, és mindkét alkalommal jelen volt egy-egy pocakgyerek is. :)
Köszönjük mindenkinek, hogy bevállaltak minket, hisz nemcsak hogy sokan vagyunk, és bizony sok kicsi sok rumlit-zajt-fáradságot csinál (na meg sokat eszik!!!), de mi vagyunk a család ügyeletes bacigyűjteménye is, és bár azt hittük, egészségesen megyünk, vasárnap estére Máté megadta magát egy lázvírusak, reméljük, ezt az egyet nem adtuk tovább!!!!

Jöjjenek a képek:

Lufi!

És még lufi!

Lendületben.

Mi a túrót pattog itt mindenki folyton?

Az imádnivaló Ákoska.

Fanni és Ákos: SZERELEM.

Öregpasi-szekció. (hihihi)

Vonul a csapat.
(Vasútmodell kiállításra. Ahol a fényképezőm a kabátzsebemben maradt, tehát vagy elhiszitek, hogy ott voltunk, vagy nem.)

Itt pedig már Nagykáta. Indul a buli, a nótát a 100 folk celsius szolgáltatta.


Papa úgy gondolta, kell egy kép, ahol az összes onoka együtt van. Az összes onoka máshogy gondolta.Kicsi tündérlány.