Rengeteg kép és egy kis blabla

Az elmúlt 9 nap eseményeit örökítik meg az itt következő képek. Volt ebben minden jó és rossz is, Csilla-Zsuzsi-Öcsi látogatás, ami nekünk apával 2 szabad órát jelentett a Nagycsarnokban, aztán tüszős mandulagyula, kb. 5 új fog és rengeteg nemalvás....

Ugye, milyen ügyesen eszik Máté? Ha egy pillanatra nincs rajta a szemünk, azonnal egy nagyszéken terem és lecsap bármire, amit az asztalon talál. De ezen a képen nem is ez a lényeg, hanem a hajazat. Nézzétek csak azt a kis fölálló antennát! Midig ott van, csak annyira pihe, hogy nem látszik a fotókon, ezen viszont igen. Na, ezt imádom én nagyon!

Poci és Csilla -látványosak a közös gének, nagy a szerelem is.
:)

Zsuzsi lelkében egy darab örökre gyerek marad, és ezt a kölkök érzik is: imádják nagyon!

Öcsi fáradtan érkezett, és nem is lett kevésbé fáradtabb, Fanni tett róla.

Ez már pár nappal később készült: Máté lázas.

De itt még azért nem volt annyira elveszett a helyzet. (A másnapról, amikor a 39,5-öt elértük, inkább nem regélek.)

"Brukkkk."

Az utóbbi hetekben épp olyan nagy olvasóvá vált, amilyenek a tesói. Csak szállítja, szállítja a könyveket a polcáról...

Még egy bizonyíték a könyvtáros-unokáról -belendül a mamigén.

Elég ránézni a fejére, nem kell magyaráznom, ugye?
Pontosan tudja, hogy nem szabad(na).

Az autókat a királylányok is szeretik.

Meg a kis köcsögök is. :)

Ni, egy újabb művelődő gyerek. Mit szólsz ehhez, mami?

Ezt a képet nagyon szeretem.

Az elmúlt héten ezt rengeteget csinálta. Nem véletlen, hogy magamról nem rakok fel új fotót, megtudnátok, hány évet öregedtem.

Mostanában élénken érdeklődik a házimunkák után, asztalt is töröl, meg segít bepakolni a szárítógépet.
Egyenlőre természetesen még rendesen lelassítja a munka menetét. Az a baj, hogy mire belejönne, megnő, és már nem akar majd házimunkázni.

Na, ezen az arckifejezésen nem látszik, de imád kinn lenni. Tavasszal kiköltözünk a kertbe és be sem megyünk majd estig. Úgy várom!!!

Alkot. Tényleg. Még a színeket is váltogatta.

Így.

Készül a zsiráf, olyan helyes, ugye?

Ő nem alkot, inkább vadul. Kell a mozgás, nagyon.


Itt pedig sok-sok hóvirág, amit főleg maminak küldök. Ha fagy, lekókadnak, ha melegszik az idő, felállnak. Szerintem ha ilyen ügyesek, elhibernálódgatnak még akár tavaszig is.

És egy adag blabla:

Fanni pár napja:
"Anya, ugye megígéred, hogy lesz még kisbabánk? Én nem bírom ki, hogy Mátéka is nemsokára megnő."
Gonosz anyja jelen lelkiállapota végeredményeképpen megtanította neki egy régi kedves gyerekvers felújított változatát:

Gólya, gólya,
jóbarát,
Másnak hozzál
kisbabát!

Egyébként tényleg imádja Mátét meg a babázást, és sokszor bántja, hogy egy csomó anyukás dolgot Máté nem fogad el Tőle.

Máté tud halandzsázni! :)
Mindig vágytam rá, hogy valamelyik gyerekem blablablázzon, de ők inkább beszéltek.
Persze Máté is tud sok okosságot, például hogy "brukk" (autóbrummogás), "jokko" (joghurt), "ganga" (Kinga, ez én vagyok, hihi), de a legédesebb mégis, amikor fogja valamelyik könyvét és halandzsanyelven hosszú szólamokban elmeséli.

Poci pókember lesz a farsangon. Nem mintha sokat tudnánk a témában, ő is legfeljebb csak az ovis társaktól hallott róla. De az szeretne lenni, Fekete Bálinttal egyetemben. (Olyan sokat esik szó erről a Fekete Bálintról, tuti ő a legjobb haverja).
Szombaton Ádinál két pókember babát is láttunk, egy hagyományost meg egy feketét. Poci azóta fekete pókember akar lenni. Örültem neki, a jelmez könnyebben elkészíthető.
Ma Arankával futottunk össze és felvilágosított, hogy a fekete a gonosz pókember.
Én nem világosítottam fel Pocit. Mert Ő olyan pókember, aki megédi a lányokat. Sajnos Fanni első menetben nem hagyta magát megmenteni, de miután Poci váltott és inkább a pónit mentette, rögtön meggondolta magát.

És én?
Csak egy pár dolgot szeretnék:
Aludni. Már 4-5 óra egyhuzamban is nagy szó lenne.
Időnként pihenni, gyerekmentesen.
Esténként nem házimunkázni.
Találkozni a barátaimmal, nyugodt körülmények között.
Felnőttekkel felnőtt dolgokat csinálni.
Nem sietni.

Kinyúltam, ez van. Ha szeretne valaki pár napra cserélni velem, jöhet. (3-nál több gyerekesek kíméljenek! Lakatlan szigeten élők és remeték előnyben!)

MorciMáté

Máté 3. napja beteg, tüszős mandulagyulladás, amely nagyon magas lázzal indult -Ő eleve lázasodós fajta-, mostanra le is szívta az erejét. Finoman fogalmazok, ha így mondom: ez a helyzet hat a gyerkőc hangulatára.
Erről jutott eszembe, hogy ezeket a sorokat leírjam:

Tehát, ha Mátéval szembetalálkozol, először lehet az jut eszembe, "mi a baja ennek a babának velem". A férfiember alaphelyzetben elég komoly-komor fejjel tekint ugyanis a világba.
Épp egy napon született vele a pár házzal arrébb lakó Kristóf, csupa mosoly, ha valakit meglát, másodpercek alatt veti be teljes csáb-repertoárját. Szép kontrasztot alkotnak Mátéval, aki, ha bele van kényszerítve a babakocsiba, morcin néz ki a fejéből és nem is nagyon pazarolja senkire a figyelmét, kivéve persze a kutyákat, meg aki nagyon bedobja Nála magát.
Félreértés ne essék, nem barátságtalan Ő, nem is félős. Bárkivel, aki egy kicsit udvarol neki, gyorsan összehaverkodik. De nem Ő kezdeményez.
Amikor pici volt, gyakran játszottunk a nagyokkal Négyszögletű kerekerdőt, s kézibaba lévén mi voltunk a rámgyógyult Mátéval a Kisfejű-Nagyfejű Zordonbordon. Tökéletesen tudta alakítani a Kisfejűt.


Jellemre Máté olyan lesz, mint Fanni, azt hiszem. Nagyon hullámzó érzelmek, pukkanásig kacagó huncutságból fél perc alatt lesz asztalbafejveregető hisztiroham. Vasakarat, vehetem úgy, hogy Pocival kipihentem magam, mert Mátéval újra harcosabb az élet.
Pontosan tudja, hogy az étkezőasztal teteje érdekesebb, mint a szék, és az etetőszékben is csak állva az igazi, hogy a kenyérfalatkái csak akkor finomak, ha egyedül keni meg őket, és minél nagyobb a kés, annál alkalmasabb e célra. Hogy az udvarra azonnal ki akar menni, hogy nem akar bejönni, hogy a kint lévő négy kismotor közül mindig másikon szeretne ülni, mint amin éppen ül -így kétmásodpercenként kell átpakolgatni egyikről a másikra.... Végtelenségig folytathatnám, és picit sem egyszerű az akaratától elterelni.

Na, mára ennyi a "Máté-cihológia".
Egyébként ma már nem volt ám olyan rosszul, így osztogatott nekem jó sok cuppanós puszit, és fürdés után is szemfüles volt, sikerült meglógnia, miután megtöröltem, és gyorsan csinos kis csuritócsát készítenie a lépcső mellé, egészen pontosan az épp ott állomásozó zenélő-trombitáló játékmikulás orra elé.

Visszapillantó

Egy jó hónappal karácsony után kicsit furán mutatnak ezek a képek, látom én is.
De olyan jól esett már egy pár hétnyi ünnepmentesség, inkább a többi képből volt kedvem szemezgetni.
Persze azért pótolom ezeket is, igaz nincs is sok, mert a karácsony nagy részét a Gergő és a Mama fényképezőgépével örökítettük meg.

Új mókám az időzítővel való fényképezgetés -annyian lettünk ugyanis, hogy már nem elég hosszú a karom az önfényképezéshez. Van még finomítanivaló a technikán bőven, de ez végre már egy igazi családi kép, mindannyian együtt!

Papi és Máté a pumpa csövével huncutkodik -ha valaki, hát papi képes bebizonyítani, hogy a legjobb játék mindig az, ami valójában nem játék.

Huncutkodással kombinált művelődés -mami és Fanni olvasgat(na).

Már nem sokáig fér be, ki kell használni a lehetőséget, amíg még lehet.

Újabb időzítgetés. Háááát....

MókaTibi ismét buliztatja a porontyokat: "Bal lábat a jobb után, balt a jobb után...". Annyiszor el kellett játszani, hogy papinak lehet el is kopott kicsit a lába, bal a jobb után.

Poci végiginfluenzázta az ünnepet, itt éppen rosszul van. Apa meg szolidarít Vele. Együtt agonizálni is kellemesebb, ezt már a gyerekek is tudják.

Papi és Máté újabb játékot eszelt ki. A szívószál éppen befér abba a kis résbe a küszöb és az ajtó közé.

Egy kicsit persze úgy tesz, mintha megpróbálná kiszedni, aztán jöhet papi. Utána kezdődhet minden előlről, és még egyszer, és még egyszer...

Mutatok pár dolgot azokból, amit karácsonyra készítettünk. Ez itt Fanni üvegmatrica angyalkája.

És még egy.

Adventi mesenaptár. (A Télapó aratta le érte a babérokat. Hö.)

Fanni és Poci papírtányér-angyalkái.

Mécsestartó, Fanni kézműves foglalkozáson művelte.

Blablablabla...

Azon törtem ma a fejem, hogy Pocinak babakorában volt-e nagy kedvence, játék, állat vagy bármi. Csak mert Máténak van -mindjárt el is árulom, micsoda. Jó sokáig kutattam az agyamban, de csak annyit sikerült előkotornom, hogy úgy hiszem, igen, volt, de hogy mi lehetett az... Szörnyű, hogy mindent elfelejtek, brrr...
Ezért ha sikerül, a sok kép mellett időnként írok is Róluk egy keveset, talán így néhány dolog megmarad, mert ha csak az agysejtjeimre bízom az emlékezést, amelyek nagy része azt hiszem az utóbbi időszakban alvó állapotban leledzik, a szinapszisok legalábbis biztosan, búcsút mondhatok a jó kis nosztalgiázásnak.

Tehát:
Máté mindene a labda. "Dadda". Rengeteg van Neki, mégis újra és újra el tud tőlük bűvölődni.
Most, hogy végre napok óta nem ment 0 fok fölé a hőmérséklet, a kinti labdákért rajong, főleg a hatalmas sárga testlabdáért, így minden kertezésünk végén bömbölve kell behoznom.
A másik nagy kedvenc a "brrrr", főleg az autók -Poci jelenlegi Villám McQueen mániája őt is teljesen magával ragadta-, de mindennemű motor, vonat és egyéb jármű is, felhúzós, tologatós, felrázós és az autós könyvek... Profin játszik velük, amióta csak helyzetváltoztató mozgásra képes. Szerintünk Pocit Ő tanította meg autózni.
Az abszolút csúcs még a katica. Minden mesekönyvben, a legeslegapróbb katicát is azonnal kiszúrja, és százszor is meghallgatná a "katalinka szállj el"-t, táncol rá boldogan, aztán mutatja, hogy újra és újra "ka". Elalvás előtt pedig a katicás lámpától búcsúzik el.

Tegnap volt a nagy nap, hogy életében először Máté is kölcsönzött mesekönyvet a gyerekkönyvtárban, természetesen katicásat. Imádja. (Csak azt nem értem, miért a nagyok is azt olvasgatják többször, nem amit Ők választottak.) Ez egyébként azt is jelenti, hogy hivatalosan elismertük Őt "nemkönyvevő" babának, hosszú hónapokig ugyanis boldogan fogyasztotta a leporellókat -a három közül ezt csak Ő csinálta-, mostanra viszont épp olyan szenvedélyes olvasó, mint Fanni és Poci, egyik könyvet a másik után válogatja a polcáról, aztán szépen betolat vele az ölembe és hajrá!

Pocit pedig ma megdícsérte az óvónéni. Nagyon szépen beilleszkedett, egyre nyitottabb -a fiúk közül ő az egyik legegyüttműködőbb- és barátokat szerez. Én is így éreztem abból, amit Poci elárul, de jó volt felnőtt szájból hallani.

Hétköznapok

Ismét egy nagy kupac kép, mindenféléről, ami velünk történik. Van persze sokkal több minden, ami képen nem megörökíthető, de fáradt (b)anyának nem fűlik este már foga a sok blablához.

Fanni karácsony óta folyamatosan gitározik és énekel, teljes átszellemültséggel, természetesen Barbie gyémántkastély slágereket. Csodálatos! (A gyerek. Az éneke brutálisan hamis. De ezzel együtt csodálatos. Mindenesetre hatalmas a hangterjedelme, ez feltétlenül plusz pont.)

Fanni, Máté, (na meg porszívócső) after kakaós csiga.

Tud ám Ő ilyet is. (Meg cifrábbat is, de ezt inkább hagyjuk, mert anyai tökéletességem látszata így is csak pókhálófonálon himbálódzik.)

Most pedig jöjjenek a vad motorosok.

Mindenért rajong, ami "brrrr".

Mindent megpróbál elérni, ezúttal igazán komoly zsákmányra tett szert.

Egészben ezerszer finomabb.

Ennyi kenyeret még életében nem evett meg egyszerre.

Elvenni Tőle? A tajtékzó óceán haragja inkább!
Így a kenyerét játszani is cipeli magával.

Jószívű nagyon.

Fafa elcsente -de csak mert megtelt a bababendő.

Nosztalgia. Fanni még emlékszik rá, csinálták ezt Ők is már néhányszor, amikor Poci volt kisbaba.

Felkelt a manó. Van még egy ilyen édes pici piros orr a világon?

"Dadda".

Nem könnyű ám ennyi cuccban manőverezni!

Máté a fűnyírón lovagol, Poci elüti a motorral.

Kukkkk!


Pocika is bemotorozik a képbe.

Megérkezett.

Ez pedig az új kedvenc játékuk. Itt Poci a varázsló, "hókusz-pókusz, és...

...íme!