2008. október 26., vasárnap

Boldog szülinapot, Máté!

Egy éves lett a legapróbb is!

Íme egy kupac kép, mert tudom, sokan várják, de a blablabla már holnapra marad, mert anyabanya álmos.
(A sok piros szemért elnézést kérek, majd egyszer, valamikor, kitudjamikor, ha lesz időm, Photoshoppal megszépítem őket.)

Holnap van, jöhet a blabla.
Máté tűzijáték-hatás alatt.

"Nem igazán értem, mi ez a nagy felhajtás, de ez a fényes valami elég érdekes."

És akik már szakértői szemmel figyelik az eseményeket.

Apa azt mondta, lényeg, hogy a gyerek kézzel-lábbal essen neki az első tortájának. Azon ritka alkalmak egyike, amikor a gyermek -némi habozás után ugyan-, de szót fogadott.

Szonja is nekilátott.
(De mért csak Mátét kellett a végén átöltöztetni?)

A legjobb ajándék.

Szonjának is tetszett, ő már szép komótosan tolta, Máté inkább még futott utána, na meg a feje után.

Így lesúlyozva egyszerűbb.

Fanni után megvonatoztatta Pocit is...


...és Szonját is.
Nem csak Máténak volt ám szülinapja!

Vitya bácsi kétkezest játszik. (Lehet, hogy nem csak az anyáknak, hanem az apukáknak is járna egy-egy új kéz minden új gyerekre? )
Mindenesetre nekik még akár befigyelhet egy ikerpár a következő próbálkozáskor, úgyhogy nem árt a gyakorlás.

Ez meg itt a mi ajándékunk. A három legszebb egyike.

Kicsi Szonja, édes nagyon. Szívesen megtartanánk. :)

Van, aki áttanulmányozza a használati utasítást.

Kicsi ünnepeltemmel.

Ő inkább mamit szereli meg.

Azt ott megcsavarjuk...

...így ni.

Igásló vagy versenyparipa? Esetleg a fehér ló és a herceg egy személyben?
Lényeg, hogy a csajok meg vannak győződve arról, Ők jó lóra tettek.
(A pasi teherbíró képességéről már eddig is legendák keringtek színházi körökben. Aki eddig kételkedett volna, a fotót látva remélem, már nem teszi.


Egy kupac gyerek, fél kupac fölnőtt.
(Kopasz kukacot sajnos nem találtunk.)

2008. október 17., péntek

Ilyen Máté!

Nem épp művészi fotók, de végre sikerült Mátét úgy lencsevégre kapni, hogy az a valódi huncut Máté-arcát mutatja. Feladja a leckét az automata gépnek, minél vidámabb ugyanis, annál lendületesebb, nincs olyan másodperc, amikor ne lenne mozgásban, így a Róla készült képek nagy része csak elmosódott paca.








2008. október 15., szerda

Repülőtéri emlékpark

Bár szülői oldalon még kissé (na jó, nagyon) hullámzó belsőségekkel indultunk neki a hétvégének, az óvodai "hasmarsvírusnak" hála, de vasárnapra azért összekaptuk magunkat a gyerkőcökért, hisz nem sokáig tart már a jó idő.
Célpont a régóta tervezgetett repülőpark, ami ráadásul csak egy ugrásra van tőlünk.

Apa az egyetlen, aki már igazából repült, én eddig vágytam rá, most valahogy már nem annyira.
A repülők persze lenyűgözőek voltak, számomra főleg kívülről.

A műszaki ember a szerelhetőség oldaláról közelítette meg a gépet.

És a vezéregyéniség? Ha rajta múlik, szerintem itt is aludt volna a pilótafülkében.

Ez az én cuki családom. Most éreztünk Hawaii-ról. Klassz volt, bár a repülőút kicsit hosszú...

Kézi erővel hátha elindul.

Egy ilyet elfogadnék. (Percekben mérhetnénk a Szoboszló és a Nagykáta utat.)

Ez már egy nagy gép, a felemelése összmunkát igényel.

Kicsi a bors, de..... repcsit vezetni azért ő is tud!Ezek után a reptéri busz már csak egy kis ujjgyakorlat.

Itt pedig a hadizsákmány. Egyenesen az aptómatából.
(Igaz, hogy végül én ittam meg, mert nem szeretik. De olyan jó volt kinyerni az aptómatából, tudjátok. Ha valaki tud szerezni karácsonyra nekik egy aptómatát, egyenlőre ez az egyetlen épkézláb ajándékötletem.)

Vasárnap délután pedig Dóra és Netti, a szomszéd lányok különleges élményt szereztek Fanninak és Pocinak.
Kezdődött azzal, hogy az egész gyerekcsapat beszállt az én kerti ügyködésembe, nevezetesen a hajnalka letépésére a kapuról. Kemény munka, agresszió-levezető pszichoterápiai gykorlatnak is tudnám ajánlani (nekem speciel egy kis alvás többet segítene).
Lényeg a lényeg, előbb tépték, majd rájöttek, mimindenre jó a hajnalkakupac. Így lett Fanniból királylány, Pociból királyfi!
Ennél nagyobb boldogságot nem is tudtak volna szerezni Nekik!


2008. október 6., hétfő

Vargusz Mátusz Rosszcsontusz

Avagy új dimenziók felfedezése Papáéknál.

2008. október 5., vasárnap

Állatkert

Amikor megbeszéltük a nagykátai hétvégét, természetesen mindannyian reménykedtünk abban, az időjárás megengedni majd, hogy a gyerekek egyik kedvenc mamás-papás programjuknak is hódolhassanak, a jászberényi állatkert-látogatásnak.
Hogy hogyan került oda az oly nagyon szeretett Gulyás család is? Ezt bizony legfőképpen Máté fülének köszönhetjük... Nem is gondolná az ember, hogy a péntek hajnalra időzített fülgyulladás mellékesen még örömöt is hozhat -történetesen hogy az orvosi rendelőbe belépve az ember a legeslegjobb barátnőjébe botlik éppen?
A fülecske szerencsére gyorsan gyógyult, az állatkertezés pedig így együtt fantasztikusra sikeredett!

Megérkeztünk! A férfiszekció felelőse papa.

És befutott a Gulyás family is. Bálint azonnal beleszeretett a sülbe.

Kecskeidomárok.

Cuki mind a kettő. (Azért én mégis inkább azt a kis kéket viszem haza.)

Mi a lópikula ez? (Izé, kecskepikula.)

Lelkes nézőközönség a pelikánetetésnél.

Abi és Fanni.

Ez nem Abi és Fanni. (Szerintem papa biztosan tudja a nevüket. Én örülök, ha a magamét meg tudom jegyezni.)

Lássuk, nekünk hagytak-e valamit abban a vödörben? (ne tessék fintorogni, a hal nagyon egészséges!)

Sajnos a maradékot másoknak tartogatták.

Nevezetesen nekik.

Hal nem jutott nekünk, de mama táskájából mindig előbukkant valami finomság.

Papa ijesztgeti a majmot, majom ijesztgeti papát. (Emmán kommunikáció!)

A rosszcsontságra persze Poci is azonnal vevő.

Máté figyeli a papa-majom interakciót.

Már alakul a véleménye.

Úgy véli, jó fej mind a kettő.

Féljek vagy nevessek? (Valljuk be, a majom elég jól elő tudta adni magát.)

És íme, Bálint tudta, mi a majommal történő kapcsolatfelvétel megfelelő formája. Lelkes hívei azonnal követték példáját.

Harry, Abi és Bálint. (Észreveszitek a huncut pillantást Fanni és Bálint közt?)

Babakocsitoló szakemberünk munkában.

Szurikáta-etetés.

Ne fényképezgess már, inkább vegyél át!

Hopp, megint csurrant-cseppent valami!

Férfi a férfival.

Szintén férfi a férfival.

Ésmégegyszer.

Ez pedig a szokásos önfényképezősdi.

Vaddisznók.

És leglelkesebb etetőik. (Ekkorra Bálint és Fanni már törzsgárda tagok lettek az állatetetős bácsi mellett.)

Tökéletes egyetértésben.

Pihenő.

Most pedig következik sok-sok kép az aranyos lovacskáról...

...Abival....

....Fannival...

...Melcsivel...

...és az új kisbabánkkal.

És most jön az én kedvencem. Bálint és Fanni huncutkodása, birkózása. Olyan helyesek voltak! Érdemes lenne kicsit dolgozni ezeken a képeken, de az arcok, a hangulat, annyira jó visszanézni őket!






Sajnos itt a búcsú ideje. Itt még egy picit várakoztunk a többiekre a bejárat előtti padon.


És némi meglepivel fölszerelkezve a főbejárat csodás gyerekfestményei előtt.

Köszönjük, Mama, Papa, Melinda, Harry, Abi, Bálint!